Amikor új formáció jelenik meg egy közéleti piacon, természetesen azonnal felmerül a kérdés, kik ezek az emberek, mit akarnak, mit reprezentálnak, hová tartanak, kik az emblematikus figuráik, és ők honnan érkeztek, korábban hol tartózkodnak, és miért kerültek oda, ahova. Ez a morfondírozás, matatás, megfejtőzés zajlik nagyjából Magyar Péter fellépése, az ő kétségtelenül látványos (és a látványost itt több értelemben is használom) sikere, majd a Tisza Párt megjelenése óta.
Mi az, amit eddig is tudtunk? A válaszok egy része úgy-ahogy adott. A Tisza Párt hátországát nagyrészt az a kiábrándult ellenzéki tábor alkotja, amelyik a 2022-es választási vereség után dobta a ma óellenzékinek nevezett pártokat, Magyar Péter fellépése után pedig az ellenzéki értelmiségtől – részben a kormánytól független sajtótól, amely azonnal pajzsra emelte őt, részben maguktól a korábbi ellenzéki pártoktól – tanultaknak megfelelően, miszerint mindig a legpotensebb ellenzéki szereplőt kell támogatni, beállt az új üdvöske mögé. A helyzetnek különös pikantériát kölcsönöz – erről írtam már korábban –, hogy Magyar Péter és a régi ellenzéki közeg – beleértve a sajtót (sőt azt főként beleértve) – viszonya meglehetősen sajátos, egy bántalmazó kapcsolathoz hasonlatos. Magyar Péter elvárja a legszigorúbb igazodást, a folyamatos figyelmet a kormánytól független lapoktól és közéleti szereplőktől, bármilyen félrelépésnek, függelemsértésnek értelmezett mozdulat azonnali exkommunikációt von maga után. Ezzel párhuzamosan pedig látunk olyan helyzeteket is, amikor az ellenzéki tábor saját korábbi kedvenceivel fordul szembe, és egy-egy politikus közösségi médiás posztja alatt csak úgy sorjáznak a röhögős fejek.
A Tisza Párt bonyolult lelkivilágának egyik lényeges premisszája maga Magyar Péter személye, aki a 2000-es években a Fideszben szocializálódott, 2010 után pedig közel tizenöt évet NER-es sportállásokban töltött, és még 2024 elején, sőt még az inkriminált Partizán-interjú idején is a rendszer fizetési listáján szerepelt. Azzal együtt, hogy miután kapcsolatuk Varga Judittal véget ért, Magyar privilegizált helyzete odalett. A korábbi ellenzéki közeget azonban mindez nem különösebben feszélyezte, amikor arról döntött, hogy bizalmat szavazzon-e Magyarnak, odaálljon-e mellé vagy mögé. Magyar ismeri „a Halálcsillag tervrajzát”, ahogy azt Nagy Ervin színész – ma tiszás képviselőjelölt – nyilatkozta annak idején. A Tisza Magyar melletti további emblematikus figurái ugyancsak a NER-ből érkeztek: Ruszin-Szendi Romulusz, Tarr Zoltán, Kármán András, Velkey György...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!