spotify Hallgasd meg!

Essünk túl az egészen, de gyorsan.

Emberi számítás szerint még szűk egy év van hátra a 2026-os országgyűlési választásokig. Munkahipotézisem, hogy a köztársasági elnök 2026. április 12-re, vasárnapra írja ki azt, szóval tényleg még közel tizenegy hónap van addig, hogy a szavazófülke magányában végre élhessünk vonatkozó állampolgári jogunkkal. Ami addig következik, a választási kampánynak az az időszaka, amikor a pártoknak – úgymond – meg kellene győzniük a szavazókat arról, hogy voksukat a szavazófülke említett magányában adják oda ennek vagy annak a pártnak, de sokkal inkább jellemzően valamelyik politikai poszterférfinak, Orbán Viktornak vagy Magyar Péternek, esetleg, ha nem nekik, akkor a Mi Hazánknak vagy a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak – a barátoknak csak Kutyák –, esetleg a Demokratikus Koalíciónak, bár az elmúlt napok eseményei után idáig már el sem mennék.

Mi volna a célja a választási kampánynak, mire volna jó? Az volna a dolga, írom álnaivan, hogy annak során az érintettek fölvázolják az ország és a választók előtt álló lehetőségeket, úgy is mint alternatívák, hogy mondjanak valamit gazdaságról, oktatásról, egészségügyről, a társadalompolitika más területeiről, kultúráról, külpolitikáról, miegyebekről. Azt már nem is mondom, már el sem várom, mert nincsenek illúzióim politikai programok ügyében, hogy ezekről olyan nagyon mélyeket és részleteseket közöljenek, ez már a világon sehol sem pálya, de azért valamit mégis, esetleg, ha már ilyen szépen összegyűltünk ebben a hazában Battonyától Nemesmedvesig, faltól falig, lélektől lélekig. (Egyébként milyen jó kis zenekar volt a Soul II Soul. Back to life, back to reality, még illik is ide. Popkulturális kiszólás vége.)

Arra utaló jelek, mármint, hogy az érdekelt pártok, a politikai deathmatch szereplői szót ejtenének jövőkép és program típusú kérdésekről, természetesen vannak. És nyilvánvalóan ilyen jellegű közlésekre, ilyen lépésekre sor kerül majd az elkövetkező szűk egy évben is. Lesznek ígéretek, az ígéretekre ráígérő ígéretek, és azokra is ráígérők. Alsó, felső, király, ász. Kontra, rekontra, szubkontra, fedáksári. Azonban mindezeknek a tudatában mégiscsak az volna a tiszteletteljes javaslatom, hogy hagyjuk ezt az egészet a büdös picsába, és menjünk el szavazni két hét múlva. Essünk túl szépen ezen az egészen mihamarabb. „Múljék el tőlem e pohár”, ha szabad némileg szentségtörő módon ilyen nagyon klasszikusat, sőt, szakrálisat idéznem.

Ugyanis...