Ami a Pride, pardon, a Budapest Büszkeség szabadságünnep körül történik, nonszensz. Eddig is nonszensz volt, de azzal, ami most a Karácsony Gergely vezette Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) között zajlik, azzal az egészen bizarr, bújócskába oltott jogászkodással még nonszenszebb. Ez egy politikai összecsapás, értjük, tudjuk, ki áll az egyik és ki áll a másik sarokban, kinek mi az identitáspolitikai, politikai állítása a kérdésről, a szándékok felől is vannak, lehetnek elképzeléseink, ám az egész kavarás ezekkel együtt vagy ezektől teljesen függetlenül végtelenül fárasztó és elmondhatatlanul fölösleges.

Nem mintha a Pride és/vagy az LMBTQ-világ körül ne lenne semmi látnivaló. Dehogy nincs. Csakhogy azokból valójában nem következik a Pride (vagy bárminek is nevezzük) korlátozása. Legalábbis egy magamfajta maradi liberális azt gondolja.

Nézem, miket írtam a Pride-ról mostanság. Tudom, hogy másoltam már ezeket a korábbi mondataimat következő írásaimba, de hadd tegyem meg még egyszer, legyen ez a kályha (értik, melegek, kályha, höhö), ahonnan elindulunk. Tehát.

„Identitáspolitikai nyomulás, tudatipar van. Létezik. Ha az ember moziba jár, bekapcsolja a Netflixet, használja a közösségi médiát, tudja, látja. Látta a párizsi olimpia megnyitóját is. Emlékszik az Iman Helif-ügyre. Van, aki ezt mindösszesen örömtelinek, edukatívnak, progresszívnek látja és tartja, és van, akit ez az egész rettentően idegesít, és azt gondolja, ez a fajta társadalommérnök-attitűd túl van tolva és káros. Mind a két álláspont legitim. Én az utóbbit gondolom. (…) A Pride ma már nem forradalmi megmozdulás, inkább (felső-)középosztályi dzsembori, identitáspolitikai jófejfesztivál, corporate, multicéges imázsparádé – főként az utóbbi arca szörnyen modoros és hamis. Ráadásul az LMBTQ elnevezés elidegenítő és neutrális, tartalmilag aggályos, számosan nem is tudnak mit kezdeni vele.”

Tehát van bajom a Pride-dal is, az LMBTQ-világgal is. És a buzizókkal ugyancsak. De azokkal is van problémám, akik kreatívan értelmezik a szabadság fogalmát, és szerintük be lehet zárni az egész világot, ha jön egy súlyos felsőlégúti vírus, és azokat, akik szerint ezt számos aspektus figyelembevételével érdemes volna megvitatni, konteósnak nevezik, ám most felsírnak, hogy oda az igazság. Vagy azokkal, akik szerint a Mi Hazánk nevű párt vezetőjének közösségimédia-felületét be lehet szántani, mert az belefér az szabadságba. És azokkal is...