Olyan a magyar közélet számos dimenziója, mint az 50 első randi című film. A 2004-ben készült, Hawaii-on játszódó filmben (rendező Peter Segal) az állatorvos Henrynek (Adam Sandler) minden egyes nap újra meg kell ismerkednie Lucy-val (Drew Barrymore), és újra meg kell hódítania őt, mivel a lány egy baleset során olyan agykárosodást szenvedett, ami miatt minden egyes napot elfelejt, és mindennap újraindul a memóriája, mivel semmire nem emlékszik az előzőkből. A filmben felbukkan egy bizonyos 10 másodperces Tom is, akinél meg még inkább úgy vannak a dolgok.
Ez a helyzet június tizenhatodikával is. A magyar politikai élet minden egyes évben eljátssza ugyanazt az 1989-es Nagy Imre-újratemetésen elhangzott Orbán Viktor-beszéddel. Évről évre elhangoznak ugyanazok az érvek, de nem tanulunk semmit, nem jutunk semmire, csak megyünk tovább, aztán egy év múlva megint megérkezünk ugyanoda. A politikai élet ellentétes szekértáborai – ahogy más ügyekben is – a maguk világa felé hajlítgatják a valóságot. Olyan erővel hatnak ezek a különös vonzások, hogy meggörbül tőlük a tér-idő.
Van, aki szerint Orbán Viktor küldte haza az oroszokat. Nem. Természetesen nem Orbán Viktor küldte haza az oroszokat. De nem is a magyar kormány – mert hát úgy hangzik a vonatkozó érvelés második része, hogy dejszen a magyar kormány, Németh Miklós kabinetje már megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval az itt állomásozó csapatok kivonásáról. Pontosítsunk. A szovjet csapatokat a világtörténelem, az úgynevezett nemzetközi helyzet küldte haza. Valamint részben az annak a segedelméből, részben a magyar társadalom nyomása – újonnan alakult politikai alakulatai, a közhangulat, és így tovább – révén kialakult magyarországi közéleti konstelláció. Melynek természetesen része volt az ilyen értelemben nagyon is kijelölt úton haladó Németh-kormány is.
Vannak olyanok is, akik minden évben sietve elmondják, hogy nem Orbán Viktor küldte haza a szovjet csapatokat. Itt most akkor leírom még egyszer: nem Orbán Viktor küldte haza a szovjet csapatokat. És akkor ide szinte teljes egészében beilleszthető az előző bekezdés érvkészlete. Egyfelől. Másfelől azonban érdemes ennek a vissza- meg visszatérő megközelítésnek a mélyére nézni. Miről is szól ez a refrénszerűen hajtogatott kijelentés? Természetesen nem bonyolult dekódolni. Nyilvánvalóan a mai – tegnapi, tegnapelőtti – Orbán-ellenesség felől szólal meg ez az állítás...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.