Kocsis Máté vasárnapi vereségértékelőjéből két, egymásra épülő mondat:
„Eljutottunk oda, hogy lényegében bármelyik gazdag magyar, bármelyik sikeres vállalkozó, de bármely falusi polgármester is lehet »korrupt« csak azért, mert jobban él, mint a többiek, többje van, és valakik azt mondják rá.”
„Néhány milliárdos nem érti, hogy az előbbi hatásmechanizmus miatt egy 40-50 milliós ruci egy átlagos kedden a közvélemény szemében csak korrupcióból származhat. Akkor is, ha nem.”
Ez implikálja, hogy vannak olyan, szabadpiacból meggazdagodott milliárdosok Magyarországon, akiknek a 40-50 milliós látványköltekezései nem kellene, hogy közügynek számítsanak.
Egyetlen meritokratikus, állami pénzektől hihetően független milliárdosunk van, aki online kurvafuttatásból lett mesésen gazdag, már a NER előtt. Amikor 2010 tavaszán nyert a Fidesz, a cégének az Albertirsai úti palotája már állt. Online kurvafuttatásért se előtte, se utána nem járt állami támogatás, nehéz semmibe vezető bicikliútba csomagolni; druszámnak amúgy se volt szüksége alamizsnára. Nemzeti tőkés szemszögből neki, egyedül neki nincs mit szégyellnie. (Természetesen sarkítok: kérem kommentekbe azt az egy kézen megszámlálható, önnön tehetségének köszönhetően szupergazdaggá lett magyart, akiknek a vagyonosodásában az elcseszett rendszerváltástól a NER-korszak végéig semmi köze nem volt a köznek.) Mindenki más ebben a kis országban, legyen akármilyen tehetséges, a „crony capitalist” kategória, az állam csecsére legalább alkalmanként rákéredzkedő, ha nem tőle függő vállalkozó, amire nincs közismert magyar kifejezés: a nép jobb híján a „korrupt” szót használja rájuk. (Nagy részük legkésőbb április 12-én 21:01-kor átállt.)
A nép, amikor a közbeszerzésekkel kipárnázott vállalkozók esetében lopást, korrupciót kiált, nem téved – csak a nüanszok tekintetében nem disztingvál. Józan paraszti ész – emlegette a mind nálam, mind olvasóimnál műveltebb fizikatanárom, Kobzos tanár úr, amikor letaglózó problémát kellett megfoghatóvá egyszerűsíteni.
Legutóbb is a spárban vásároltam, nem a Hangya Szövetkezet boltjában. Nem a félvezetőipari innovációkat kérem számon: egy versenyképes kiskereskedelmi láncot sem sikerült felnemzetitőkésíteni 16 év alatt, mert a könnyű pénz szarrá válik. Hol keressem a magyar Steve Jobsok eredményét, ami 40-50 milliós rucit engedne meg a szabadpiaci sikereik nyereségéből? Józan paraszti ésszel csak arra tudok gondolni: könnyű pénz vált 40-50 milliós rucivá, Ferrari-felniszetté, szarrá. Nemzeti Csekonics Program.
Az egy tehermentes...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.