Kocsis Máté vasárnapi vereségértékelőjéből két, egymásra épülő mondat:
„Eljutottunk oda, hogy lényegében bármelyik gazdag magyar, bármelyik sikeres vállalkozó, de bármely falusi polgármester is lehet »korrupt« csak azért, mert jobban él, mint a többiek, többje van, és valakik azt mondják rá.”
„Néhány milliárdos nem érti, hogy az előbbi hatásmechanizmus miatt egy 40-50 milliós ruci egy átlagos kedden a közvélemény szemében csak korrupcióból származhat. Akkor is, ha nem.”
Ez implikálja, hogy vannak olyan, szabadpiacból meggazdagodott milliárdosok Magyarországon, akiknek a 40-50 milliós látványköltekezései nem kellene, hogy közügynek számítsanak.
Egyetlen meritokratikus, állami pénzektől hihetően független milliárdosunk van, aki online kurvafuttatásból lett mesésen gazdag, már a NER előtt. Amikor 2010 tavaszán nyert a Fidesz, a cégének az Albertirsai úti palotája már állt. Online kurvafuttatásért se előtte, se utána nem járt állami támogatás, nehéz semmibe vezető bicikliútba csomagolni; druszámnak amúgy se volt szüksége alamizsnára. Nemzeti tőkés szemszögből neki, egyedül neki nincs mit szégyellnie. (Természetesen sarkítok: kérem kommentekbe azt az egy kézen megszámlálható, önnön tehetségének köszönhetően szupergazdaggá lett magyart, akiknek a vagyonosodásában az elcseszett rendszerváltástól a NER-korszak végéig semmi köze nem volt a köznek.) Mindenki más ebben a kis országban, legyen akármilyen tehetséges, a „crony capitalist” kategória, az állam csecsére legalább alkalmanként rákéredzkedő, ha nem tőle függő vállalkozó, amire nincs közismert magyar kifejezés: a nép jobb híján a „korrupt” szót használja rájuk. (Nagy részük legkésőbb április 12-én 21:01-kor átállt.)
A nép, amikor a közbeszerzésekkel kipárnázott vállalkozók esetében lopást, korrupciót kiált, nem téved – csak a nüanszok tekintetében nem disztingvál. Józan paraszti ész – emlegette a mind nálam, mind olvasóimnál műveltebb fizikatanárom, Kobzos tanár úr, amikor letaglózó problémát kellett megfoghatóvá egyszerűsíteni.
Legutóbb is a spárban vásároltam, nem a Hangya Szövetkezet boltjában. Nem a félvezetőipari innovációkat kérem számon: egy versenyképes kiskereskedelmi láncot sem sikerült felnemzetitőkésíteni 16 év alatt, mert a könnyű pénz szarrá válik. Hol keressem a magyar Steve Jobsok eredményét, ami 40-50 milliós rucit engedne meg a szabadpiaci sikereik nyereségéből? Józan paraszti ésszel csak arra tudok gondolni: könnyű pénz vált 40-50 milliós rucivá, Ferrari-felniszetté, szarrá. Nemzeti Csekonics Program.
Az egy tehermentes, budapesti garzonlakás, egy vidéki családi ház. Egy becsületes élet munkája. Könnyelmű elköltésének fitogtatása vulgáris provokáció egy kis, közép-kelet-európai, a közepes fejlettség csapdájában küszködő országban.
Urizálás
Vorbán Iktor, belarusz vízilabdázó. A nyers erő, akiből generációnként jó, ha egy születik, akinek teljesen mindegy, hogy mit csinál a csapata a meccseken, mert amíg négyévente átússza a folyót, addig mindannyian bajnokok. Vorbán Iktor nemhogy rendre átúszott, hanem kétharmados fölénnyel tette; bőven volt benne tartalék, a csapat pedig azt csinált közben, amit akart. Vorbán Iktor hátán volt egy kövekkel teli zsák, az urizálás, ciklusról ciklusra több és több kővel, ami nem segítette az úszásban, nem segítette semmiben, csak haszontalan teherként húzta le. 2026-ban pedig a folyó is megáradt. (A kövek nagy része legkésőbb április 12-én 21:01-kor átállt.)
Minden fentről erre adott válasz, ami nem a probléma forrását, az urizálás miatt érzett szégyent próbálta orvosolni (Megafon, Harcosok Klubja, DPK, felvásárolt Origók), borzasztóan rossz hatékonyságúnak bizonyult: a hiteles, alulról jövő, organikus ellennyomás helyett lett egy asztroturfált, drága, erőből tolt propaganda, ami bűzlött a bűntudattól. A kommunikációs gépezet rettegett az önvizsgálattól, mint egy Trianonnal elcsatolt város a közelmúltja történelmétől. A Megafon-univerzum sebtapasz volt a Fidesz-tábor befogott szájára.
Hithű kormánypártiakkal végeztem el az évek során egy tesztet: mi lenne, ha az M1 Híradóban egy notórius NER-lovag nyakán térdelne a TEK? Kivétel nélkül mindegyiknek felderült az arca.
(Április 12-én 21:01-kor egyikük sem állt át. 13-án szomorúak voltak, de éreztek némi elégtételt.)
Mibű: magyar nudizmus
Ha azt akarod, hogy egy magyar álmatlanul fetrengjen, hitesd el vele, hogy a kollégája 5000 forinttal többet keres nála! Ilyenek vagyunk, okait kutassák a társadalomtörténészek, a politika pedig idomuljon hozzá! Ha nem idomul, törik.
Az, amit Kocsis Máté számonkér a pufimellényes eliten, hogy MC Isti megmosolyogtató, kisemberi rongyrázásától csak nagyságrendekben, nem minőségben eltérő módon kérkedjenek a könnyen jött javakkal, csak tüneti kezelés. Instagram-filter az eredendő bűnön, a közpénz hűtlen kezelésén.
A NER-lovagok meggazdagodásuk mellett rendre lecserélték öregecskedő feleségeiket instagramos ribancokra, akik instagramos ribanc természetüknél fogva kiposztolták az aktuális helikopterezést a többi irigy kurvának. Lehet, hogy a kampányfinisben a Facebook hátba döfte a Fideszt az algoritmus Tisza felé tekerésében, de az Instagram a NER utolsó 10 évében, a virítás és kivagyiság fitogtatásának korszakában végső soron sokkal nagyobbat ártott a kormánypártnak, zéró cenzúrával: kivédhetetlen kompromatok ezreit tartalmazta, ami csak a megfelelő oknyomozó bulvárújságíróra várt.
Gondolj bármit a Hadházy Ákosról, bulvárújságíróként tagadhatatlanul országra szóló sikert ért el Zugló képviseletében. Kulcsszerepe volt az urizálás képes bizonyítékainak bemutatásában, amelyek, mint a jó mém, megtermékenyítették a korszellemet: rohantak velük a pénzügyi nudista magyarok, felszabadult felháborodással traktálva a hozzájuk legközelebb eső még egy embert, hogy mégis „mibű”?
Az, amit Hadházy Ákos bemutatott, nem csak a prolit hergelte, hanem a polgárokat is pukkasztotta, az a polgárnak is fájt. Ami a prolit és a polgárt is egyaránt bosszantja, az a centrális erőtér alapjait mossa el.
– Egy polgár
Borítókép: Illusztráció / fotó: Sakis Papadopoulos / Robert Harding Premium / robertharding via AFP
Bejelentkezés