A magyar kormány az elmúlt pár évben rendre képtelen volt eltalálni a majdani főbb gazdasági folyamatokat. A gazdaságban 2025-ben nem következett be a repülőrajt, a remélt 3–6 százalékos GDP növekedést még megközelíteni sem volt képes Magyarország, a tervezett költségvetési hiányokat viszont rendre sikerült túllépni. Amikor ezt a teljesítményt Nagy Márton nemzetgazdasági miniszteren kérik számon, akkor ő rendre a német gazdaság, benne az ipar gyenge teljesítményére szokott hivatkozni.
Ezt persze már előre lehetett volna tudni, hiszen Németország gazdasági gondjai már akkor ismertek voltak, amikor Orbán Viktor meghirdette a 2025-ös „fantasztikus évet”. Amikor Friedrich Merz tavaly május 6-án átvette Németország szövetségi kormányának vezetését, akkor már harmadik éve nem növekedett a 83 milliós ország – az Európai Unió legnagyobb lakossággal rendelkező tagállamának – gazdasága.
Ezen belül Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter közléséből tudjuk azt is, hogy a német cégek mintegy 300 ezer munkavállalót foglalkoztatnak Magyarországon – a német cégek szerepe különösen fontos az autóiparban. Tipikusan nem minimálbéren szoktak foglalkoztatni, vagyis magyarországi alkalmazottaik jobbacskán kereső személyek, ebből adódóan a magyar állam tőlük több adót és járulékot tud levonni. Nagy Mártonnak annyiban tehát igazat kell adni, hogy Németország helyzete érdemben hat a magyarországi viszonyokra. Ha nekik jól megy, nekünk is jobban megy. Csakhogy Németországnak mostanában nem megy valami jól.
Friedrich Merz nehéz helyzetben vette át a kancellári tisztséget. Helyesen látta, hogy a német gazdasággal kezdeni kell végre valamit. Annak egyik zászlóshajója, az autóipar nyögi az elektromos átállás terheit és kihívásait, a kínai piacról kiszorulás folyamatát, és azzal is szembe kell néznie, hogy a kínai autóipar – főként a BYD – immáron megvetve a lábát Európában, és belső konkurenciát is támaszt. 2025-ben a német autóiparban 51 ezer (!) munkahely leépítését jelentették be, csak a Volkswagen konszernnél 35 ezer munkahellyel lesz kevesebb – igaz, nem azonnal, hanem több év leforgása alatt. Magánál a Volkswagennél annyit sikerült elérnie a szakszervezetnek és az üzemi tanácsnak, hogy a konszern vezetése elálljon a gyárak, telephelyek bezárásától.
A németországi munkanélküliség általában is növekvő tendenciát mutat, és ha ez így megy tovább, akkor már 3 millió ember lesz állás nélkül. Növekvőben van a csődök, cégmegszűnések a száma. A Schröder-kormány (1998–2005) által kierőszakolt és a Merkel-kormányok (2005–2021), valamint a Scholz-kormány (2021–2025) alatt továbbvitt klímapolitikai fordulat (Klimawende) sok pénzbe került, kihívást intézett a hagyományos iparágak felé, az atomerőműveket lekapcsolták, igaz, a nem fosszilis energia (szél, nap) részaránya érdemi növekedést mutatott. Növekedtek a háztartások rezsiköltségei is (a villamos energia ára például 2000-ben 13,94 cent/kWh volt, 2024-ben ez felment 42 cent/kWh-ra). A munkaadói szövetségek évek óta panaszkodnak a mindent elárasztó bürokratikus terhekre, a magas energiadíjakra (különösen az Oroszországból érkező energiáról való leválás óta). A német gazdaság versenyképességére újabb csapást jelentettek az átlag 15 százalékosra emelt amerikai vámok, ugyanis Németország egyik kiemelt partnere az Egyesült Államok. Nem véletlenül támogatta a Merz-kormány a latin-amerikai országokkal kötendő Mercosur-kereskedelmi egyezmény megkötését, mert új piacok létrejöttében bízik, ha már az Egyesült Államokba drágább lett exportálni.
Igaz, Merz kancellári hivatalba lépése óta még csak bő hét hónap telt el, ám a gazdaságkutató cégek erre az évre mindössze 1 százalék körüli gazdasági növekedést vetítenek előre. Pedig még a régi parlament alsóháza (Bundestag) – nem sokkal mandátuma lejárta előtt, de már az előrehozott választásokat követően – a gazdaság felpörgetése érdekében lazított az adósságfék-szabályon (Schuldenbremse). Ami a további döntéseket illeti, a kormányzó nagykoalíció az ellenzéki Zöldekkel összefogva kétharmados többséggel szavazta meg a német alkotmány (alaptörvény) módosítását, hogy a következő tíz évben 500 milliárd euró jusson az infrastrukturális és zöld beruházásokra. Mindemellett további százmilliárdok mehetnek hadikiadásokra és ennek érdekében a szövetségi államháztartás új adósságokat termelhet.
A német autóutak, autók, hidak egy része erősen elhasználódott, felújításra szorul, a vasúti sínek egy része nemkülönben (a német vasút sem a pontosságáról ismert), így 2026-ban is súlyos milliárdokat kell költeni a közlekedési felújításokra. Csakhogy a német bürokratikus eljárások, a politikai huzakodások időnként nagyon el tudják húzni a nagyobb beruházásokat (a Stuttgart 21 elnevezésű főpályaudvar építési projekt befejezése például évek óta késik, a költségek máris milliárdokkal lépik túl a tervezettet) ezért a Merz-kormány elfogadott egy közigazgatási eljárásgyorsító csomagot, amelynek értelmében a fontos út-, vasút-, híd- és víziút-projektek engedélyezését a jövőben egyszerűbbé, gyorsabbá teszik. Szó volt arról, hogy a német cégek versenyképessége érdekében általánosan csökkentik az áramdíjat, ehhez képest csak az energiaintenzív ágakban (mint a vegyipar, az acél- vagy az üveggyártás) tették lehetővé az áram, illetve a hálózati díjak csökkentését – ez csalódást keltett.
A munkaadói szövetségek attól sem voltak boldogok, hogy a vállalatok társasági adóját csak 2028-tól csökkentik, akkor is csak lépcsőzetesen, addig megmarad a 15 százalékos adókulcs, úgy, hogy ezen felül még a szolidaritási pótlékot és az iparűzési adót is fizetni kell – ez nagyjából 30 százalékos adóteher. Igaz, az új kormánytöbbség biztosította, hogy a cégek 2025 és 2027 között legfeljebb harminc százalékban leírhassák a berendezések és eszközök értékét az adóalapból. Ugyanakkor a már említett megemelkedett amerikai vámtarifák élesítése immáron Merz hivatali idejére esett, az ebből adódó kihívás is ennek a kormánynak a gondjait szaporítja.
Az új német kancellár már ellenzéki pártelnökként sem csinált titkot abból, hogy sokallja a szociális kiadások mértékét. A még az előző kormánykoalíció által elfogadott, a nehezebb életkörülmények között élők számára járó állampolgári jövedelem (Bürgergeld) kiadásait pazarlónak tartja, ugyanis éves szinten elérik az 50 milliárd eurót, amely a német összköltségvetés mintegy tizedét jelenti. Csakhogy ennek leépítése, átalakítása már komoly politikai akadályokba ütközik.
És itt elérkezünk a német belpolitika egy neuralgikus pontjához.
Az imént említett Bürgergeld átalakítása ügyében fékező hatást gyakorol a szociáldemokrata SPD, amelyik a nehezebb élethelyzetű választópolgárok támogatásának megtartásában bízik. Súlyos vita robbant ki a koalíciós partnerek között – sőt, olykor akár pártokon belül is – a honvédelmi kötelezettségek átalakítása, a nyugdíjstabilitási törvény módosítása vagy az alkotmánybíróság tagjainak megválasztása körül.
Tovább rontja a helyzetet, hogy Friedrich Merz már ellenzéki politikusként sem volt különösebben népszerű, sokan kioktatónak, nagyképűnek érzik a stílusát. A kancellár kifejezetten elitista, a jól fizető felügyelőbizottsági üléseken és üzletemberek társaságában érezte kellemesen magát, vezető politikusként azonban nem látszik az egyszerű állampolgárok napi gondjait értő politikusnak – de talán nem is akar annak látszani. Népszerűségi mutatói igencsak rosszak: egy novemberi felmérés szerint a lakosság 75 százaléka elégedetlen a munkájával. A közhangulat pocsék: egy másik közvélemény-kutatás szerint a németországi helyzetet a megkérdezettek 84 százaléka (!) tartja nyugtalanítónak és csak 13 százalék bizakodó. Ma már a kormánykoalíció idő előtti bukása sem elképzelhetetlen a megannyi belső ellentét miatt.
Mindez persze kihat a pártok erőviszonyaira:
Ebben az évben öt tartományban lesznek választások, az eddigi tapasztalatok szerint azoknak akár országos jelentősége is lehet. Szász-Anhaltban immáron elképzelhető az AfD választási győzelme. Országosan is igaz: amennyiben a helyzet rossz marad, tovább erősödhet az elittel élesen szembenálló AfD és valamelyest a balos die Linke támogatottsága is. A mostani politikai elitet legfeljebb az nyugtathatja meg, hogy a nem túl acélos teljesítményt mutató Merkel-kormányok és a Scholz-kormány megannyi hibája, mulasztása ellenére az AfD még mindig képtelen a harminc százalékos küszöb átlépésére, vagyis nem törvényszerű Orbán Viktor újdonsült németországi szövetségese, az AfD a hatalomra jutása, főleg, ha a németeknek lényegesen jobban fog menni. De ha nem…
A szerző politikai elemző
Borítókép: Friedrich Merz német kancellár a Bundestagban 2025. december 17-én / fotó: Odd ANDERSEN / AFP
Bejelentkezés