Sosem fogtak meg a valóságshow-k, ahogyan nyilván senki más sem néz soha ilyesmit, de engem tényleg nem kötöttek le. Egészen tavaly őszig, amikor egy hosszabb megfázás alatt megpróbálkoztam egy leszbikus párokat felvonultató reality-vel.
Innen már egészen könnyű volt az év elején ráugrani a Stohl Buci-féle Nagy Ő-re, ebből pedig közös esti program lett az egyik barátnőmmel. Kontextusként mindenképp fontos, hogy elkötelezett feministák vagyunk, komolyan gondoljuk a sisterhoodot, és a leszbikus nők táborát erősítjük, szóval ezzel a kíváncsisággal repültünk rá a kiváló trash-szórakozást ígérő kereskedelmi műsorra.
Szinte azonnal előjött belőlünk valami addig elnyomott agresszió, az összes frusztrációnk becsatornázódott ebbe a műsornéző programba. Gyakorlatilag mindenféle átmenet nélkül kezdtem el én is ordítani a képernyővel. A készítők teljesen tudatosan korbácsolták a gyűlöletet. Kissé lehiggadva azonban elkezdtem gondolkodni, hogyan is viszonyulok ehhez az egészhez, majd az utolsó két részt és a Kibeszélőt már egyedül néztem végig.
Már a felütés is megmutatta, hogy a nőjogi mozgalmat csak azért nem veti vissza évekkel a Nagy Ő, mert abban valójában soha nem is volt előrelépés. Ez a reality alapként kezelte, hogy a nők versengenek, tépik egymást ugyanazért a remek férfiért (ez lenne a Stohl). Próbáltam figyelni rá, hogy nézőként ne vegyem túl komolyan az amúgy egyértelműen scripteltnek hangzó párbeszédeket felvonultató műsort, nehogy frusztráljon. A szereplők sajnos annyira természetellenesek voltak, hogy alig lehetett átélni a történéseket, pedig a tipizált szerepeket egyértelművé tették, és teljes magabiztossággal meg tudtam mondani már a második részben, hogy ki lesz a két (na jó, három) befutó.
Fontos kijelenteni, hogy már az első részben megszületett bennem az ellenkezés. Azt gondolom, nem etikus olyan szereplőt is behívni, aki látványosan nincs tudatában annak, hogy mit csinál – ezt valószínűleg a műsorkészítők is felmérték, és ennek ellensúlyozására küldtek haza egy 21 éves jelentkező, akit Stohl „gyereknek látott”. Végül én is elnyomtam magamban a feltörő ellenállást.
Haladt a műsor, jöttek a randevúk. Stohl minden randi elején elmondta az aktuális nőnek (vagy nőknek), hogy milyen találkozóra számít, de ez valójában csak feléjük megfogalmazott elvárás volt, ami arra vonatkozott, hogy milyen módon szórakoztassák őt és épp milyen szerepet vegyenek fel. A rózsaceremóniák hátborzongatóan abszurdak lettek – ahogy a nők kiöltöztek, kisminkelték őket, és egy aprócska színpadra tömörülve várták Buci döntését, a háttérből pedig, jó madame módjára, Rami kísérte figyelemmel a történéseket, és nézte, hogy minden lány megfelelően viselkedik-e a kamerák előtt. (Említésre méltó, hogy a hölgyeket mind a keresztnevükön ismerjük, Stohl Andrásra viszont sokszor a vezetéknéven hivatkozunk.)
és ennek köszönhető, hogy nem lehet elég komolyan vagy komolytalanul sem venni. (Szívfájdalmam, hogy a csúnya szavaknál olyan hosszan sípoltak, hogy nehéz volt kitalálni, mi hangozhatott el valójában.)
Az érzelmek nem voltak hitelesek, és ezen Stohl alakítása sem segített. A Nagy Vallomása, amin többen elsírták magukat, nem illett bele a koreográfiába, és megnehezítette a történetértelmezést. Erre rátett egy lapáttal az is, hogy a műsor ideje alatt végig rejtély maradt, mennyi idő telik el „a villában”. (A készítők és a műsorvezető egy darabig érezhetően tiltakoztak a kifejezés ellen, de végül feladták a harcot, az utolsó részekre már mindenki így hivatkozott a helyszínre). Néha viszont mégis hallottunk egy-egy utalást arra, hogy ami heteknek tűnik, valójában csak néhány nap – így bizonyos szereplők visszafogottsága azért érthetőbbé vált.
Ahogyan találkoztunk a szereplőkkel, úgy húzódott egyre magasabbra a szemöldököm. Érezhető volt, hogy a készítők változatos szereplőgárdát akartak összehozni, viszont néhány kivételtől eltekintve a legtöbb nő plasztikai beavatkozásokon esett át, így külsőre sok azonos jeggyel rendelkeztek, amivel rögtön láthatóvá is váltak a nézők számára a jelenkori női szerepelvárások. (Érdekesség, hogy a műsor végére annyira hozzászoktam a pufi száj és cici látványához, hogy már fel sem tűntek. Ekkor fogtam fel, mennyire deszenzitizáló erővel bír a reprezentáció.) A versenyzők közül három nőt emelek ki.
A „felnőttfilmes” szereplő, Kiara Lord nemcsak a producerek részéről felelt meg a patriarchátus szekértolója-elvárásnak, hanem internalizáltan is (mármint azon túl, hogy „felnőttfilmes”). Vagyis nem csupán arról van szó, hogy folyamatosan gonosz, rosszindulatú, a többi nőt becsmérlő megjegyzéseket tett (úgy a műsor félidejéig), de ki is mondta, amit a férfiak jelentős része gondol a nőkről, ezzel legitimálva – és megnyerve – őket. És velük együtt a nőtársadalom felét, amely meg azt gondolja (vélhetően helyesen), hogy rengeteg férfi így gondolkodik, és egyetértve Kiarával ők maguk is előnyhöz juthatnak. Jó példa erre, amikor arról beszélt, hogy X és Y mennyire ronda: X a férfiak 50%-a szerint is ronda, míg a másik 50% Y-t látja rondának, ezzel pedig sikeresen lefedte a férfiak 100%-át. Ő volt az is, aki kijelentette, hogy nem akar beszélgetni a többi nővel.
Mellette erős volt Gina szerepe is, aki a jégkirálynő-leosztást kapta, ezért pedig Stohl folyamatosan számonkérte. Gina nem flörtölt és nem ájult el a férfitól, aki ezzel nem is igazán tudott mit kezdeni. Zavarodottsága a szerepe szerint végül szexuális érdeklődésben csúcsosodott ki (ahelyett, hogy megpróbált volna nem csak beszélgetni vele, de meg is érteni a nő álláspontját, esetleg elismerni, nem mindenki van oda érte azonnal, ne adj’ isten akad olyan is, akit zavarnak a kamerák). A Kibeszélőben Gina azt mondta, a fiatal lányok példaképnek tartják, amiért úgy gondolja, hogy „nem kell rögtön odaadniuk magukat egy férfinak”. Ha csak ennyit elért a Nagy Ő, akkor én leszek az első, aki ír arról, milyen feminista is ez a műsor valójában. Sajnos ennek nagy akadálya maga Stohl András, akiből süt az elfojtott agresszió, és láthatóan kiborul attól, ha egy nő bármiben ellentmond neki, esetleg megkérdőjelezi, amit mond, netalán elárulja, mit érez. Ginát tehát folyamatosan büntették – az egyébként tőle elvárt – ellenállásáért és barátságtalan viselkedéséért.
Végül Kriszta lett a győztes. Szerepe szerint a „klasszikus értékeket” képviselte, és kijelentette, hogy nem hajlandó csókolózni a műsorban Stohllal (sajnos nem értem, mi a különbség a sok-sok rövidebb szájrapuszi és a csókolózás között. Annyi, hogy az utóbbi hosszabb?). Ő állapította meg azt is, hogy motorozás közben a férfinak kell fogni a kormányt, a nőnek meg a férfit, és ilyennek kell lennie egy randinak. Egyértelmű szent-szerep, visszafogott, érett, Stohl-mosdatásra tökéletesen alkalmas, ha azt az ívet nézzük, hogy a főszereplő beszélgetés nélkül hazaküldte a 21 éves jelentkezőt, egy éjszaka után visszautasította a 33 éves felnőttfilmest, majd a 47 éves Kriszta mellett tette le a voksát.
Volt egy sanda gyanúm, amely lassan átitatta a részeket, és amit a végső döntés megerősített: ez a műsor tényleg csak Stohl András mentegetéséről szólt.
A szabadság vagy biztonság kérdése pedig politikai kampányüzenetként is értelmezhető: azonos a kormány jelenlegi szlogenjével és beleillik a politikai narratívába.
A nézőben felébredő agresszió pedig érthető. A saját (ön)elnyomásommal találtam szembe magam, szerepelvárásokkal, amelyeket számonkérnek rajtam, de kívül lenni és kimondani egy nem politikailag korrekt műsorról nem politikailag korrekt gondolatokat hihetetlenül felszabadító. Könnyen rákap az ember, hogy ebben az időablakban, míg pörögnek a Nagy Ő-részek, megengedhet magának olyan megjegyzéseket, amelyeket egyébként nem gondol komolyan.
Abból, amikor Stohl megkérdezte a felnőttfilmes szereplőtől, hogy „én bejövök-e neked mint pasi”, egy következtetést tudtam levonni, pontosabban az a kérdés merült fel bennem, hogy tényleg ennyire buták-e a férfiak. Jön egy nő, akinek nagy a cicije, pufi a szája, flörtöl – és ennyi? Mindez megmutatja, mit gondolnak a TV2-nél a nőkről és a férfiakról, és mit gondol a nőkről a társadalom, valamint, hogy Stohl András mint Férfi mit gondol a „jó” nőkről: egy baszandó kurva és a személyisége annyiból áll, hogy Stohl kedvére tesz, azaz a személyisége a másikról, a férfiról szól.
A kettős mérce folyamatosan jelen volt a műsorvezető, a vendégek és Stohl részéről is. Elítélték az egyiket, aki kimondta, hogy érti, mi a műsor lényege, de a másikat megjutalmazták ugyanezért. A nőknek le kellett volna tagadniuk, hogy nyerni jöttek ide, miközben éppen ez volt az elvárás és a cél. Míg Kiarától elvárták, hogy „játssza a játékot” és ünnepelték ezért, a több szereplő esetében ugyanez látványos visszatetszést kelt Stohlban.
olyannyira, hogy a hozzá vonzódó Stohl lefeküdni ugyan lefeküdt vele, de aztán elküldte (bár úgy tudom, ez a működés azért jellemző a celebek körében). Kiara ki is mondta, hogy miért zavarta Stohlt az ő megítélése, miért félt a cikkektől, a bulvártól, a társadalmi reakciótól. „Hát nem mindegy már, András?” – kérdezte. És kiderült, hogy nem mindegy. Stohl András lehet börtönviselt, elítélt, bedrogozva balesetet okozó férfi, de neki megbocsát a társadalom. Ugyanakkor mindegy, hogy mit csinál a felnőttfilmes Kiara, a múltjáért ugyanez a társadalom örökké el fogja ítélni, és sosem lesz belőle más, csak a pornós.
Stohl (és egyben a társadalom is) kíváncsi rá, de megveti, amit Kiara csinál – mármint a műsorban: kifejezi szexuális érdeklődését, nyíltan teszi ezt, és végül az a Kriszta „nyer”, aki előzetesen kijelenti, hogy ő csókolózni sem akar a kamerák előtt. Kaland vagy békesség, unalom vagy élet között kell választani a szöveg szerint. De vajon szólt-e ez a tanmeseszerű döntés arról is, hogy az átlagnéző úgy érezze, neki is van esélye még a szerelemre, mondjuk találkozni valakivel 47 vagy épp 58 éves korában?
Az a sztereotípia, hogy a nők versengenek, igazából a jelenlegi valóságot írja felül,
Ezzel szemben, a tapasztalatom szerint, a való világban egyre erősebb a nők közötti barátság és együttműködés (az elején említett sisterhood) iránti igény, és erősebbek az ezzel kapcsolatos elvárások is, ami őszintén szólva felszabadítóbb még a tévéképernyővel való ordítozásnál is. Inkább ezt ajánlom. Vagy mindenki töltse ki a tesztet, hogy ki lenne a műsorból.
Borítókép: A Nagy Ő jelenete / forrás: A Nagy Ő Facebook-oldala
Bejelentkezés