Sok szó esik róla, hogy karácsony körül nemigen lehet lázadni, sőt háborúzni sem illik, mert mindenki mással van elfoglalva. Ez manapság alapvetően így van („cause summer’s here and the time is right for fighting in the streets, boy!” – énekelte Mick Jagger 1968-ban az év másik végéről), mármint a lázadásokat tekintve, a háborúk, köszönök szépen, elvannak ilyenkor is, de ez sem szentírás, hogy stílszerű legyek. A karácsonyi ünnepkör tele van komoly és vicces lázadásokkal, és egyben a lázadás – „az elnyomottak fesztiválja” – vallási és fogyasztói megszelídítésére irányuló igyekezettel.
Karácsony közeledtével rengeteget lehet írni, vitatkozni arról, hogy már az ünnep sem a régi, a szeretetbe belerondított az anyagi habzsolás, urambocsá a politikai is, kihez a Jézuska jön, kihez a Mikulás, vagy éppen a Télapó (Mikulás a Télapó ellen, ez újabb törésvonal, megannyi fél- és töredékinformációval felvértezve) – de mindegy is, hogy ki jön, ki hozza az ajándékokat, mert üzlet ez mindenképpen. Frivol, profán, anyagias és zaklatott.
„Kiskarácsony, nagykarácsony…”
Pedig karácsonykor, mikor a Kisjézus megszületett, hagyományosan a szeretetet ünnepeljük, a családot, csingilingi, tömjénfüst, összetartozás és fenyőillatosító, egy évben egyszer látott idős nagynénikék érzelemtől remegő bajuszszőrein halászlécseppek csillognak, egy évben egyszer látott nagybácsik izgatott pálinkaszagú rikoltással dőlnek bele az utolsó pillanatban vásárolt görbe karácsonyfába.
Mert ez itt egy keresztény ünnep, egy családi ünnep, és – hovatovább itt tartunk – egy nemzeti ünnep is, hiszen Lenin híres alapfokú számtanpéldáját permutálva: kereszténység + család = nemzet.
Ezt mondják nekünk.
Mindez persze csupán kitalált hagyomány. (Leszámítva a karácsonyfába dőlő nagybácsit. Ő határozottan autentikus jelenség – mindazonáltal nincs benne semmi explicit karácsonyi.)
Kezdjük azzal, hogy a karácsony sosem volt az elmúlt évszázadot leszámítva kiemelt keresztény ünnep, sőt jobbára még keresztény sem. Különféle pogány vonatkozásai persze szintén közismertek (alig van olyan magazin vagy internetes híroldal, ahol a sajátos karácsonyi uborkaszezonban ne jelennének meg cikkek a karácsony pogány gyökereiről.) Ilyenkor többnyire szemérmesen elhallgatják e napfordulós hagyományok határozott orgiasztikus stichjét (amit szó szerint örömteli módon próbálnak újjáéleszteni a legkülönfélébb nyugati újpogány és misztikus feminista szekták, boszorkánykovenek és adultharrypotter-bálok – bár azt hiszem, a magam részéről mindenképpen elröhögnék egy olyan csoportszexet, ahol a furcsa jelmezekbe...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.