A medvék, a medvék! – mennydörögnek marcangolós nemzethalált a vadászok, mikor a vadászatra terelődik a szó, ami – így illik mondani mostanság – „megosztó” téma, lehet vele lájkokat generálni, pró és kontra politikai hasznokat aratni és kévébe kötni, és a vitában a medve az ultima ratio, a csúcsragadozó (mit nekünk nyomkövette farkasok!), medvéktől ölelt kis ország ez, teuton medveár és szláv medvetenger közé szorult, bamba barna mancsok ostromolta, medveszedelemtől vacogó, szűkre kerített rögvaló.
„Hatalmas medve kószál szabadon Magyarország északi részén”, hirdette pár éve az Index kövérbetűs címe, és ez csodálatos mondat, lüktető metrum és sziszegő alliterációk káprázatos sora, a nyelv tiszta formai szépsége táncol kecses pas de deux-t a tartalom barnabundás, gyermekmeséket idéző (egyben mégis atavisztikusan félelmetes) dörmögő ukázuralmi rendszerével.
Jómúltkor a Transtelexen jelent meg hasonlóan poétikus medvecím, „Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin”; ha az előbbi cím inkább míves líra, ez utóbbi sodró mágikus realizmus – de rokon mondatok ezek, a „kicsoda, mikor, hol és mit csinált?” józan közlésének ravaszul faragott Fabergé-tojásai.
Arról a nagyszebenesről rögtön az jutott eszembe, milyen remek kezdőmondat lehetne bármihez, kiindulópont, meg is írtam gyorsan ezt a bármit, amíg hatott a cím varázsa, így örvendezve egyrészt az indexes és transtelexes szavak szépségének, másrészt pedig a medvéknek, a szabadságnak, a kószálásnak és a nyargalásnak. Mind medvék vagyunk valahol, és hajrá medvék, ne köszöntsön rátok (ránk) semmiféle bénító, ólmos vadászidény!
Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, hosszan, elnyújtott lábakkal futott, ahogy inkább a kutyák szoktak, az agarak, mikor műnyulat üldöznek valami lázas versenyben, ahol nekik semmi nem jut, csak maga az elnyújtott futás, a ritmus, miközben a pálya mellett fogadások köttetnek, pénzek jönnek és mennek; a medve csak nyargalt, nem tudni, miért, hogyan és hová, ennyi, amit tudhatunk: medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, tudjuk a medvét, a nyargalást, tudjuk a napszakot és a helyszínt, tudunk mindent, aminek hírértéke van (a medve és az...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.