A medvék, a medvék! – mennydörögnek marcangolós nemzethalált a vadászok, mikor a vadászatra terelődik a szó, ami – így illik mondani mostanság – „megosztó” téma, lehet vele lájkokat generálni, pró és kontra politikai hasznokat aratni és kévébe kötni, és a vitában a medve az ultima ratio, a csúcsragadozó (mit nekünk nyomkövette farkasok!), medvéktől ölelt kis ország ez, teuton medveár és szláv medvetenger közé szorult, bamba barna mancsok ostromolta, medveszedelemtől vacogó, szűkre kerített rögvaló.
„Hatalmas medve kószál szabadon Magyarország északi részén”, hirdette pár éve az Index kövérbetűs címe, és ez csodálatos mondat, lüktető metrum és sziszegő alliterációk káprázatos sora, a nyelv tiszta formai szépsége táncol kecses pas de deux-t a tartalom barnabundás, gyermekmeséket idéző (egyben mégis atavisztikusan félelmetes) dörmögő ukázuralmi rendszerével.
Jómúltkor a Transtelexen jelent meg hasonlóan poétikus medvecím, „Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin”; ha az előbbi cím inkább míves líra, ez utóbbi sodró mágikus realizmus – de rokon mondatok ezek, a „kicsoda, mikor, hol és mit csinált?” józan közlésének ravaszul faragott Fabergé-tojásai.
Arról a nagyszebenesről rögtön az jutott eszembe, milyen remek kezdőmondat lehetne bármihez, kiindulópont, meg is írtam gyorsan ezt a bármit, amíg hatott a cím varázsa, így örvendezve egyrészt az indexes és transtelexes szavak szépségének, másrészt pedig a medvéknek, a szabadságnak, a kószálásnak és a nyargalásnak. Mind medvék vagyunk valahol, és hajrá medvék, ne köszöntsön rátok (ránk) semmiféle bénító, ólmos vadászidény!
Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, hosszan, elnyújtott lábakkal futott, ahogy inkább a kutyák szoktak, az agarak, mikor műnyulat üldöznek valami lázas versenyben, ahol nekik semmi nem jut, csak maga az elnyújtott futás, a ritmus, miközben a pálya mellett fogadások köttetnek, pénzek jönnek és mennek; a medve csak nyargalt, nem tudni, miért, hogyan és hová, ennyi, amit tudhatunk: medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, tudjuk a medvét, a nyargalást, tudjuk a napszakot és a helyszínt, tudunk mindent, aminek hírértéke van (a medve és az utca össze nem illőségét, az ebből fakadó feszültséget), és hogy éjszaka borult erre a medvenyargalásra, tehát tudjuk a valódit, nem tudjuk az igazat, nincs ebben semmi szokatlan.
Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, elfutott a várfal alatt, aztán jobbra fordult egy mellékutcán, nem tudom, melyiken, egyszer voltan Nagyszebenben, nyár volt, kánikula, tömeg, nem borzongó utcák metafizikai magánya, amibe hirtelen belecsörtet a medve, átszáguld rajtuk, mint egy váratlan tehervonat a szárszói állomáson, majd eltűnik jobbra, egy mellékutcában, aminek a nevét sem ismerem, nem passzol ez a medve az én Nagyszeben-élményembe, sajátos ellenpontot ad neki, mint egy délutáni gangon sétáló oroszlán, mint az a meztelen nő, akit régen, egy napon az Ónodi utcában láttam, szembejött velem, fiatal, nem túl szép lány, döbbentem néztem az arcát, de olyan természetes volt, mármint hogy nem látszott rajta semmi, sem idegesség, sem rémület, mintha fel lett volna öltözve, meg akartam kérdezni, hogy történt-e valami baj, hogy segíthetek-e, de ez a természetesség visszariasztott, elrejtett kamerákra gyanakodtam, vagy bármire, hogy ez biztosan valami hecc, valami átverés, és a nő csak sétált, én is természetesen unottra állítottam az arcomat, olyan pestiesen semmibenézőre, ahogy a metrón szoktunk ülni egymással szemben, gondosan semmitmondó arccal kerülve egymás tekintetét, elmentem mellette, ahogy mindenki, aki az utcán volt, elment mellette, és ő elment mindenki mellett, csak úgy, nincs itt semmi látnivaló, csak az Ónodi utca végén fékezett le csikorogva a 13-as villamos, és az utasok meghökkenve meredtek az ablakok mögül a meztelenül sétáló nőre, tehették, ők külső szemlélők voltak, potya fizetővendégek egy színház nézőterén, én pedig benne mozogtam a darabban, tudatosan és óvatosan, a nő pedig befordult a tízemeletes házak és a Gizella-kórház mögötti keskeny, murvával felszórt utacskára (ahol először csókolóztam életemben), mint a medve, amelyik éjjel Nagyszeben utcáin nyargalt, a számomra névtelen mellékutcába.
Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, és ez természetesen felveti bizonyos intézkedések szükségességének kérdését, hogy mi is itt a teendője a különféle szerveknek, amelyek a nagyszebeni lakosság biztonságával, egészségügyi állapotával, adófizetési hajlandóságával, erkölcsi teljességével, általánosan úgy mondhatjuk: jólétével és jóllétével kapcsolatosan viselnek rájuk demokratikus keretek között ruházott felelősséget, mert ugye, a medve nagy, erős, kiszámíthatatlan állat, ezenkívül fertőzéseket is hordozhat, loncsos, barna szőrében vírusoktól nyüzsgő potrohú kullancsok, bolhák, atkák, kullancslegyek, férgek, mindenféle kórokozók és kártevők hemzsegnek, baktériumok, tetvek, bogáncsok, és karma is van és foga is van, súlya, lendülete, tehetetlenségi nyomatéka, megmar és megharap és legázol és megfertőz, vagy legalábbis mindezek lehetőségét, veszélyét hordozza, olyan problémákat vetve fel így, amelyeket az illetékes közjóléti, közbiztonsági, közegészségügyi és közellátási szervek, valamint az egyházak, állami intézmények, tudományos kutatóintézetek és társadalmi organizációk egyszerűen számításba kell, hogy vegyenek, és megfelelő (elégséges, ámde nem eltúlzott) intézkedéseket kell foganatosítaniuk e téren, mert hát a probléma adott: medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, de ez még nem kell, hogy megszokott életünkre feltétlenül negatív kihatásokkal legyen, hogy jól belakott kultúránk ebbe mintegy beleremegjen.
Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, és ahogy a Nagykörúton a Blaha felé gyalogoltam két megállót, a Wesselényi utca sarkán szembenyargalt velem, én éppen arra vártam, hogy a zebránál a lámpa zöldre váltson (bár autó egy se jött éppen, de ilyenkor sokszor lefagyok, hogy menjek, vagy ne menjek, több mint egy évtizede falun lakom, megkopott már bennem a született és folyamatos nagyvároslakók hányaveti könnyedsége, ahogy az aktuális közlekedési viszonyokra adnak automatikusan, oda sem figyelve logikus válaszokat), mikor a medve szembenyargalt velem, egyáltalán nem vette figyelembe, hogy a közlekedési lámpa pirosat mutatott a gyalogosok számára, pedig aligha lehetett gyakorlott városlakó, „hé, medve”, szóltam, „mi a fenét keresel itt?” és „az a lámpa piros”, „tényleg ez foglalkoztat?”, vetette oda a medve, ahogy elnyargalt mellettem, „ez az, ami meglep az egészben?”, de persze nem szóltam oda neki, éjszaka volt, és én nem merek odaszólni mindenféle nyargaló alakoknak, a város egy dzsungel, zavaros és veszélyes, nem kell itt nekem mindenkivel szóváltásba keverednem, mert abból bármi lehet, aztán pont lekésem a hetes buszt a Blahán, úgy meg pont lekésem a szolnoki vonatot, várhatok egy órát a következőre a Keletiben, ahol akár medvék is nyargalhatnak, de mindenképpen hideg van, a hidegben visszhangos figyelmeztetések kopognak, indulások, érkezések, késések, életviteli tanácsok és tiltások, és legfeljebb azzal vigasztalhatom magam, hogy este kilenc után a készlet erejéig féláron adja a Fornetti az aznapi szikkadt péksütemények maradékát, vehetek csirkemájas párnát, sajtosrolót mondjuk, pont nem, pedig azt szeretem, de az nincs leárazva, holnap reggelre megfrissül, gondolom, szóval inkább nem szóltam oda a medvének, meg hát ez itt különben sem Nagyszeben, mi közöm az egészhez?
Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, azóta is keresik, olvasom a cikket, többen látták nyargalását, egy sofőr le is fényképezte a telefonjával, ketten is tárcsázták a 112-es sürgősségi számot, hogy jelentsék az esetet, ezt követően a hatóságok riasztást adtak ki a Ro-Alert rendszeren keresztül, és arra kérték a lakosságot, hogy legyenek óvatosak, és ha lehet, ne hagyják el a lakásaikat azon a környéken, ahol az állatot látták, olvasom a cikket, eléggé kis medve volt, inkább csak egy nagyobbacska medvebocs, egy süldő medve, és most nagy erőkkel hajszolja a rendőrség; amúgy volt már ilyesmire példa, olvasom a cikket, 2016-ban is történt hasonló eset, akkor a hatóságok rátaláltak a megfelelő medvére, de mivel a kábító lövedékekkel nem sikerült eltalálniuk, kilőtték; szintén egy bocsról volt szó, akárcsak most, szóval a dolog lényege az, hogy ha medve vagy, ne nyargaljál éjjel Nagyszeben utcáin, mert a végén még nem tudnak eltalálni kábító lövedékekkel, de szerencsére nem kábító lövedékekkel el tudnak találni, különben jó az is, ha más nincs, a lényeg, hogy Nagyszeben éjjeli utcái medvenyargalás-mentesek legyenek, a bőröd pedig jól mutat majd egy kandalló előtt, ha egy ügyes szűcs eltünteti azokat a csúnya lyukakat róla.
Medve nyargalt az éjjel Nagyszeben utcáin, nem túl izgalmas hír, tovább tekerek, háborúkról kell olvasnom, éhínségekről, katasztrófákról, meg kell néznem néhány képet, ahol párductestű celebek rövid szoknyája alól kivillan falatnyi bugyijuk, és ha egy fotós éppen szerencsés szögben van, erre karriert építhet, persze akkor még inkább, ha a párductestű celebek bugyit sem húztak, mint az a meztelen nő az Ónodi utcában, bár ő nem volt párductestű, sőt ahogy így felidézem, inkább mackós alkata volt, és az arcán sem fénylett párductestű mosoly, ez így már nem is igazán érdekes, mit nekem te medvenyargalás,
Borítókép: Medvék a romániai Zărnești (magyarul: Zernest) település közelében, Brassó megyében / fotó: MOIRENC Camille / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP
Bejelentkezés