Miért vagy ilyen lehangolt, kérdezi kisebb fiamat a feleségem. Facetime, vasárnap esti családi bejelentkezések. Megrántja a vállát. Nem mondja. Megszólal mögötte a barátnője. Egész nap ilyen volt a meccs után.
Milyen meccs? – kérdezi a feleségem.
Mondja.
Azt is, hogy ki lehet kapni. De hogy lehet így kikapni?
Nem volt még Magyarországon, de Szoboszlai óta nagy magyardrukker. Mindig sportolt, és ez a szakmája is, ESPN, La Liga, amerikai futball, kosárlabda. Mindig és mindent tud a meccsekről, a játékosokról, ez a munkája. Dominik, ahogy itt hívja, a kedvence. Ha gólt rúg, mindig elküldi a családi Szoboszlai-indulót. The Singing Nun: Dominique. Ezen jókat nevetünk.
De meglep, és persze fáj az is, hogy ennyire el van keseredve.
Nekem ez már a tizedik, vigasztalom, hozzá vagyok szokva.
Elemez. Már gyerekkora óta hallja az edzőktől, milyen fontos az, hogy legyen a csapatnak formája, alakzata. Itt úgy mondjuk, shape.
A kettős csere a nyolcvanadik percben, mondja, megbontotta a csapat alakzatát. Itt ment el a dolog. A játékosok utána nem találták a helyüket. És nem segített az időhúzásos csere sem, különösen, hogy egy újoncot dobott be a katlanba.
Saját tapasztalatból beszél. Nem szabad ilyet csinálni. Nincs idő felvenni a meccs ritmusát. Nem érzi az ember a teret, a labda, az ellenfél gyorsaságát.
Mindegy, mondom, ha kibekkelünk még tíz másodpercet, Rossi lett volna az isten. Dehát így van. Örökösen vissza lehet ezt pörgetni, mint Puskás lesgólját Svájcban.
Én kimentem reggel kilenckor golfozni. Mint sokszor, így nézem a magyar meccseket. Nem bírom jól a kudarcot. Inkább nem nézem, hogy ne kelljen megélni. Jó szeles idő van éppen New Yorkban, viszi a szél a labdát, és nehéz megtalálni a hulló levelek között. Elvacakolok inkább ezzel. Kutatom a levelek alatt a golflabdát.
SMS-ben küldi a fejleményeket. Varga B!!!
Üzenetek vissza, kétszázharminc yardot vertem a nagy kutyával. Király vagyok az új Cobra Darkspeed ütővel.
De nem válaszol. Csak ennyi. Varga B!!! Aztán semmi. Nézem az órámat. Már vége a meccsnek és nem küld többet. Nem jó jel.
Az írek budapesti csodáról írnak. Le a kalappal előttük, végigharcolták ezt a meccset. Semmi más nem érdekelte őket, csak a győzelem. A miénk – a...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.