Harminchat év után a magyar demokrácia nagy adósságát törlesztette a Tisza párt, amikor beváltotta a választási ígéretét: nyilvánosságra hozták az ügynökaktákat. Igaz ugyan, hogy ezt eredetileg október 23-ra tervezték, ehhez képest november 4-e lett belőle. Na meg az is kiderült, sikerült a csaknem hatvanezres kereshető adatbázist úgy megnyitniuk az illetékeseknek, hogy egyrészt az nem tesz pontos különbséget megfigyeltek és megfigyelők között, nem ad minden esetben számot a beszervezés önkéntességéről, de még arról sem, hogy egyáltalán sikeres volt-e a beszervezés. Másrészt számos, elvileg ismert hálózati személy egyszerűen nem található meg benne. De hát a szándék a lényeg, na.
Ilyen technikai malőrök persze előfordulnak, kiváltképp, ha az ember siet, vagy inkább siettetve van, mert a politikai megrendelő szűk határidőn belül szeretne készterméket látni.
Elvégre éppen ilyen fiatalos, már-már startupos lendületre szavazott az ország kétharmada. Hát most megismerik, milyen benne élni.
De inkább örüljünk annak, ami van: a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium ingyenesen hívható lelkisegély-vonalat indított (melyről közben kiderült, hogy csak a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének eddig is hívható zöld száma), hogy segítsenek a társadalomnak feldolgozni a most nyilvánosságra hozott információkból fakadó traumákat, Magyar Péter miniszterelnök pedig üstöllést bocsánatot kért Lezsák Sándortól, akiről a nyilvánosságra hozott akta alapján elterjedt, hogy ügynök volt, noha éppen őt figyelték meg. S bár utóbbira legyint a kommentariátus, mondván, azóta micsoda gazember lett, megérdemli a sarat, azért bennem mégis csak felmerülnek kérdések.
A minisztériumi zöld számot azok is hívhatják, akiket Lezsákhoz hasonlóan hamisan vádoltak-vádolnak meg ügynökmúlttal? Vagy tőlük Magyar Péter ugyancsak bocsánatot kérni tervez – akár automata hívással, akár úgy, hogy a Facebook-oldalán betaggeli őket (vagy a még élő hozzátartozóikat)? És – bár ez már nem közvetlenül a kormány sara –, a fenti információk fényében mennyire vállalható, hogy az egyik kormánypárti orgánum, a 444 arra buzdítja az olvasóit, írják meg számukra a szaftos sztorikat, amennyiben az adatbázisban megtalálták a helyi papot, a focicsapat edzőjét vagy az iskola igazgatóját?
Végezetül pedig,
Vagy tényleg...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.