– Mit szólna hozzá, ha egy brutális állati kövületnek nevezném? Egy hanyatló és méltán elfeledett kor szimbólumának.
– Nem tudom. Köszönöm?
(Kérdés John Spartanhoz, A pusztító, 1993)
Mit tegyünk, ha a mozaikjobboldal szervezői olyan választói közösséget próbálnak összerakni, amely az általuk elképzelt egységes formában sohasem létezett? Biztosan a jobboldal győzelmeként kell értelmeznünk a Fidesz kétharmados sikereit? Vagy különböző okokból – megélhetés, biztonság, megszokás, az ellenféltől való félelem, Orbán Viktorba vetett személyes bizalom – szavaztak ugyanarra a pártra milliók? És ha Orbán Viktor maga is egy brand volt?
Az azonos szavazat még nem jelent azonos világnézetet. Egy választási többségben elfér a meggyőződéses jobboldali, az elégedett munkavállaló, a változástól tartó nyugdíjas és az is, aki egyszerűen rosszabbnak gondolja az ellenfelet. A győzelem után azonban könnyű valamennyiüket ugyanabba az ideológiai családi fényképbe rendezni.
Lelkesen elhittük, hogy a párt erősödése mögött valami fennkölt nemzeti érzület áll. Csakhogy nem kellett mindenkinek nemzeti radikálissá válnia ahhoz, hogy a Jobbikra szavazzon. Ma már nem szívesen emlékezünk, de 2010 előtt olyan témák szerepeltek a közélet homlokterében, mint a cigány-magyar együttélés. A Jobbikot is részint azok a balos vidéki szavazók reptették a parlamentbe, akiknek elege lett abból, hogy bemásznak hozzájuk éjszakánként.
Változtak az idők. A NER előtti erőszakos Magyarország ma már inkább „egy brutális állati kövület”, a régi Jobbik pedig „egy hanyatló és méltán elfeledett kor szimbóluma”. A közönséget nem lehetett egy új politikai szereppel automatikusan továbbvinni. Ugyanígy a fülkeforradalmárok sem lettek valamennyien polgárok vagy nemzetiek attól, hogy a Fideszre szavaztak. Volt, aki egyszerűen változást akart. Gyurcsány Ferenc alatt sem lettek… törökké.
Lehetséges, hogy az ideológusok a saját munkájuk jelentőségét összetévesztették a választási győzelmek okaival? És ha a brand kifulladása után, amit Orbán Viktor is elismert, éppen az derül ki, mennyire kevés önálló vonzereje maradt a köré épített magyarázatoknak? Kinek szervezik tehát a jobboldalt? A választóknak? Maguknak?
A jobboldal újjászervezése lehet fontos a jobboldalnak. Ettől még a jobboldaliság önmagában nem lesz 2026-ban ajánlat. Magyar Péter győzelme újra felvetette a többség és az ideológiai...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.