1981-ben, még nagyon gyerekként érkeztem New Yorkba. Egyedül, egy hátizsákkal és huszonöt dollárral a zsebemben. Már a repülőn megkaptam a munkavállalási engedélyt, és másnap el is küldtek az első amerikai melómba.

A kérdés ma az, hogy meddig lehet ezt a háborút kitolni, mennyi még benne a kiaknázatlan haszon.

Egyfajta monopólium az, ami veszni látszik. Ez az oka a demokraták kétségbeesésének. A kétségbeesés pedig a problémáik mélységéről tanúskodik.

Az átlag amerikait két dolog mozgatja: van-e meló, és hogyan állnak a benzinkútnál az árak. Nem a tojás ára, nem ennek és annak az ára, nem a politika, nem a propaganda. Ezek mind mellékes dolgok. Az átlag amerikai arra törekszik, hogy gyorsan alkalmazkodjon a viszonyokhoz, és keressen annyit, hogy ne számítson a tojás ára.

A propaganda talán az első és legfontosabb okozója annak, ami kiélezte a mai politikai ellentéteket.

Nem elég tudományos körítést adni valaminek, ami nem mindig bizonyítja a tudomány igazságát. Ez a gond azokkal a magyarázatokkal is, melyekre a klímaválság narratívája épül.

Panama-csatorna, Grönland, vámpolitika – nincs új a nap alatt. Mi köti össze Donald Trumpot Theodore Roosevelttel, de főleg William McKinley-vel? Milyen szimbolikus lépések és értékválasztások juttatják eszünkbe a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóját és az akkori amerikai politikát?

„2024 hosszú év volt Amerikában. Pályarendező év. Jön az új világrendszer: Novus Ordo Seclorum. Határozottabb Amerika és új angolszász hegemónia következik.” Amerikai anziksz szörfökkel, hullámokkal és autópályákkal, valamint világpolitikával és a Trump-elnökség kilátásaival.