spotify Hallgasd meg!

Gyakran sétáltam az ENSZ szoborkertjében, a negyvenegyedik utca végén. Nyugis hely, az irodától tíz percre. Jó volt ott ücsörögni, lenyomni egy déli kávét valamilyen szendviccsel. A szobrok közül a még szovjet időkből származó ajándék, Sárkányölő Szent György alakja volt a kedvencem. Nagyszerű a dinamikája, és árad belőle a mitológia – az igaz és a gonosz harca.

Az utóbbi évtizedekben persze tanultunk mást is, például azt, hogy lehet a sárkány jó fej is, mint a Trónok Harcában, vagy Harry Potter bizonyos korszakaiban, és persze lehet olyan is, mint Süsü.

Az amerikai Demokrata Párt egy ilyen jelenség, egy sokfejű sárkány. Van jó feje is, meg néha Süsü is, de a leginkább gonosz. A jeles újságírónő, Maggie Haberman írta egyszer a demokrata életfilozófiáról: „There is no smoking on this train. If you’re found smoking, we’ll assume you’re on fire and take the appropriate action. You will be extinguished.” Vagyis, nem lehet a sorból kilógni. Magyar irodalmi ősdokumentum-példával élve: sírig tartsd a pofád. A Demokrata Párt nagy gengszterek egész sorát nevelte ki, Boss Tweed (1823–1878) volt talán a legismertebb. Boss, aki a hírhedt Tammany Hallnak, a demokraták New York-i kavarószervezetének a főnöke volt, lazán elsikkasztott mai értékben ötmilliárd dollárt a New York-i adófizetőktől.

Ezért is szembetűnő, hogy a USAID állítólagos fizetési listáján ott van Chelsea Clinton, az elnöki-elnökjelölti házaspár lánya. A tényellenőrök felmentették a kedves hölgyet: szó nincs arról, hogy ő kapta volna a helyes kis summát, egyáltalán nem! Valójában Clintonék egyik alapítványának működését ismerhették el az adófizetők potom hét és félmillió dollárral – ha tudtak volna róla egyáltalán. Nyilván ezek az adatok még pontosításra várnak, de a gyanú most már elég alapos: így kerestek a politikusok és a családtagok nagy pénzeket, míg a hivatalos fizetésüket viszonylag alacsonyan tarthatták.

Ami a párt történelmét illeti – azt már a hatvanas évek óta aktívan mosogatják. Hányan tudják például, hogy ők hozták létre a minőségi és mennyiségi fajgyűlöletéről híres terrorszervezetet, a Ku Klux Klant, eredetileg republikánus vezetők likvidálása céljából? De ők voltak felelősek a szegregáció létrehozásáért, az úgynevezett Jim Crow-törvényekért, amelyek némelyike egészen 1965-ig bélyegezte meg a fekete lakosságot és szűkítette lehetőségeiket.

Ami a modern politikát illeti, Bill Clinton büntetőjogi törvényei közel kétmillió fekete férfit – sokszor egészen enyhe bűnökért – juttattak börtönbe. Joe Biden az identitáspolitika felélesztése révén pedig ugyanezt az iskolát képviselte: a szegregáció terjesztése, ezúttal fegyverek és törvények nélkül, önkéntes módon, a propaganda segítségével.

És itt elérkeztünk a propagandához. A propaganda talán az első és legfontosabb okozója annak, ami kiélezte a mai politikai ellentéteket. Emlékezzünk, 2012-ben Obama eltörölte, pontosabban „modernizálta” az 1946-48-as Smith–Mundt-törvényt. Ez volt az a jogszabály, ami eredetileg engedélyezte a kormány számára, hogy az USA határain kívül propagandatevékenységet végezzen – ellensúlyozandó az akkor igen aktív szovjet propagandatevékenységet – ugyanakkor kategorikusan megtiltotta e saját propaganda belföldi forgalmazását.

Miért volt ez így? Mert tanulva abból a rettenetes agypusztításból, amit a szovjet kommunizmus és a hitleri fasizmus okozott saját népeiknek, azzal érvelt a törvényalkotó, hogy bármiféle hasonló össznépi propagandát, még annak lehetőségét is érdemes törvényen kívül helyezni. Barack Obama e törvény felhigításával szabad kezet adott a baloldali propaganda-hadjáratok elindítására – például az NGO-k és Soros György belépésére az amerikai határok mögé.

És ki pénzelte az NGO-kat? Hát igen, itt borította a demokratákra Elon Musk a bilit. A ma már többnapos botrány óráról órára hozza az újabb korrupciós híreket. Ezek szerint a USAID nem volt más, mint a demokraták pénzmosó szövetkezete, innen jött a pénz a politikusok, újságírók, színészek, komikusok lefizetésére.

Többek között még a World Economic Forum is kapott 68 milliót (abban pedig, úgy hallani, nem a legszegényebbeket találjuk), a médiában pedig a BBC, a Politico, a New York Times, és tovább és egyre mélyebbre. Mindenkit lefizettek, megvettek, akit csak lehet, főleg azért, hogy támadják Trumpot, és védjék a demokrata érdekeket, értsd: hallgassák el és ne vizsgálják a korrupciót.

A demokraták szeretik eljátszani a jótékony Robin Hood-aranycsapatot – lopnak a gazdagoktól a szegények javára. A probléma ezzel az, hogy lopnak mindenkitől, és ahogy kiderült, főleg az adófizetőktől. Ugyanakkor jóval kevesebb jutott a pénzből az igazán a szegényeknek, a rászorulóknak – igaz, elküldtek pár ezer zsák lisztet Szomáliába.

Ment a pénz a demokrata pártfunkcionáriusok és a holdudvar zsebébe – gondolom, ezt a témát bármelyik ország olvasója azonnal felismeri, mint egyetemes és egyben lokális jelenséget. Elvtársak, a pénz mint olyan, el lesz lopva. Hofi Géza is mondhatta volna.

Ami itt fontosabb, az az, hogy erre az akcióra a konzervatívok már évek óta készülhettek – Elon Musk, az átvilágító csapatok, a szövetségi marsallok. A gyorsaság, amivel az épületeket körülvették, lezárták, a számítógép-hálózatokat átvették, és hogy pontosan tudták, hol és mit nézzenek, mind arról tanúskodik, hogy a Trump-csapat biztos volt a győzelemben, előre elkészített forgatókönyvből dolgoztak, a USAID-korrupciót már régen előre feltérképezték.

Maradt a kérdés: ha a sárkánynak ezt a fejét lecsapták, visszanő-e, és vajon mi lesz a többi fejjel? Az átvilágítócsapat gyorsan mozog, elfoglalták az Oktatási Minisztériumot, aztán jön a Környezetvédelmi Ügynökség, az Államkincstár, és végül a Pentagon. És persze a másik kérdés, hogy Boss Tweed utódai mikor, hol és hogyan ütnek vissza. Egyben egyetértenek a felek: a második polgárháború első időszakát éljük.