Hallgasd meg!
Elszállt a nyár
Egy nyáron át zúgott a „mocskos Fidesz” a mámorító magyar fesztiváléjszakákban. Az eleve nem problémamentes skandálás – hiszen ez erőszak, amellyel egy állásfoglalást, hangulatot, életérzést kényszerítenek olyanokra is, akik nem ezért mentek egy kulturális rendezvényre – felvet egy kényelmetlen kérdést. Mi értelme van ennek? Az az igazság, hogy semmi. Nincs értelme, nincs jelentése, nincs iránya. Nem létezik olyan párt, hogy Mocskosfidesz, más politikailag értelmezhető következménye pedig nincs a rigmusnak.
Nem 1989-et írunk, amikor a „demokráciát” tömör és ütemesen ismételt követelésének nagyon is volt tartalma, könnyen beazonosítható üzenete. Bukjon a pártállam, s hogy utána mi legyen, döntse el a nép. Nem hordozott elköteleződést azzal kapcsolatban, hogy ki milyen kormányzást, államot, társadalmi berendezkedést akar, s pláne nem, hogy kinek a vezetésével. Ellenben 2025 valóságában a mocskos Fidesz ilyetén emlegetése annyit tesz, hogy „hajrá Tisza”. Esetleg „hajrá Mi Hazánk”. Bizonyos gardróbfesztiválokon, ahol halkan munkásmozgalmi indulókat és Bródy-dalokat dúdolnak, még „hajrá DK”-t is jelenthet, de ettől most tekintsünk el.
Egy versengő többpártrendszerben persze a „mocskos Fidesz” egy különösen népszerűtlen kormány iránti ellenszenv megnyilvánulása volna, semmi több, de alighanem a skandálók értenek egyet leginkább azzal, hogy nálunk nem versengő többpártrendszer van. Arra pedig, hogy a kormány mennyire népszerűtlen, térjünk vissza később. Szóval a fölcsendülő „mocskos Fidesz” mégiscsak leginkább „hajrá Tiszát” jelent, főleg, hogy aki elárulja, hogy őt az egész nem érdekli, netán más ellenzéki pártra kíván szavazni, az hirtelen a mocskosfidesszel válik egylényegűvé. Amennyiben egy ellenzéki érzelmű demonstráló azt óhajtaná kifejteni, hogy a Fidesz bukását feltétlenül szükségesnek tartja, mert kormányzását népjóléti, geostratégiai, makrogazdasági és egyéb okokból, valamint a közmorál szempontjából károsnak ítéli meg, a bukást követően viszont álláspontja szerint szabadon lehessen választani a különféle alternatívák közül, akkor felszólalása imígyen hangozna: „mocskos Fidesz-Tisza”. Logikailag ez felel meg a ’89-es követelésnek. A Tiszának ugyanis esze ágában sincs változtatni a közjogi struktúrán és a hatalomgyakorlás módján. Előbbiről vezetőjük maga nyilatkozott, és hivatalosnak tekinthető dokumentum is tanúskodik róla, utóbbit számtalan gesztus erősíti meg. Ám, ha ez megpendítődik, akkor „most nem erről kell beszélni”, „nem a Tisza kormányoz”, „a folyón akkor kell átkelni, ha már árad”, különben is arról kéne inkább szót ejteni, hogy...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.