Románia nem demokrácia, hanem az európai konszenzus csatlósa

Románia a múlt vasárnap kizárta a közelgő elnökválasztás indulói közül a – többek között – NATO-kritikus Calin Georgescut, akit ellenfelei és a média „ultranacionalistának” bélyegeztek. Bukarestben azonnal tüntetés tört ki. A döntés azt követően született, hogy az ország alkotmánybírósága december 6-án érvénytelenítette Georgescu novemberi első fordulós győzelmét. Ez a döntés két nappal a második forduló előtt született. A bíróság új választást rendelt el, amelyen Georgescu így most nem vehet részt.

A romániai elnökválasztás körüli balhé nem csak itthon téma: Amerikában Elon Musk megafonja is harsogja, Matt Taibbi, a kortárs underground oknyomozó újságírás egyik csillaga pedig egy héttel ezelőtt hétfőn külön blokkot szánt neki az America This Week című élőjében, jelezve, hogy az óceán túlpartján is releváns, ami itt, a keleti végeken történik. Európa egy ideológiai inkubátor, ahol az amerikai elit importra készen tesztel és jegyzetel.

Nem tudok Georgescuról sokat, lehet, hogy egy román Orosz Mihály Zoltán, aki, ha épp nem Netanjahu-bábut akaszt a polgármesteri hivatala előtt, darutollas kalapban akar „a buziknak a kamionjára” felmenni. De az is lehet, hogy egy Márki-Zay Péter, aki a kampány viharában, vasmarkú sajtósok szigorú felügyelete hiányában bőségesen mond ellenfelei által szalagcímbe citálható, kontextusból kiragadott borzalmakat. Nem tisztem innen megítélni: a román szavazópolgárok egy európai uniós demokrácia felnőttjei, számukra – az eredmények tükrében – szimpatikus. A Sky Newsnak adott egy interjút, angolul. Van annyira világlátott, hogy beszéljen idegen nyelven, ami egy kelet-európai politikusnál még 2025-ben sem magától érthető. Nem a bányából mászott elő bunkósbottal agyonverni a magyarokat – kinézetre sem. Ez alapján a román politika elmúlt 35 évének centrumához sorolom, és erőszakos ellehetetlenítését aggasztóan releváns példának tekintem.

A hegemonikus liberálisok a demokratikus politikát konszenzuskereső rituálékkal próbálják helyettesíteni. A politika egy faragatlan és fenyegetően férfias aréna, ahol az ellentétes érdekek szabályozott háborút folytathatnak egymás ellen, és ahol a reálpolitika mocskos alkui győzedelmeskednek. A hegemonikus liberálisok ezt utálják, számukra ez udvariatlan, korrupt, veszélyes káosz. Az általuk preferált állapotban a választások csupán terápiás gyakorlatok, ahol szakértők találják ki a programot, a tömegek pedig néhány évente, függetlenül attól, hogy végül ki kerül hatalomra, automatikusan ratifikálják azt.

Chantal Mouffe belga baloldali politológus, akit idehaza is lelkesen citálnak az olvashatatlanul...