„Akármi jobb, mint a gyilkos csönd” – szavalta 2001-ben Paksi Endre. A Momentum de facto megszűnését követő gyászmunkát, érdektelenség miatt, egyetlen szakember sem hajlandó elvégezni. Jobb híján itt van ez az akármi, hogy megtörje a gyilkos csöndet.
Magas kezdet
A Fidesz 2015-ben elkövetett egy stratégiai baklövést, amit egy kommunikációs deficittel súlyosbított: olimpiát akart rendezni, épeszű magyarázat nélkül.
A görög zsákutca rémületét épp hogy maga mögött hagyó magyarság ebben a projektben nem látta, hogy az hogyan szolgálná a felzárkózást Ausztriához. A netadóval ellentétben a kormány – nem lehet elégszer elismételni, hogy épeszű magyarázat nélkül – ragaszkodott az olimpiához, rögeszméjévé vált.
Ezt a magas labdát csapta le 2017-ben a Momentum. Sikeres start!
Segítettem plakátolni a Momentumnak Dunaújvárosban, a buli hajnalán, baráti szívességből – emlékét egy lila kitűző őrzi. Voltam dunaújvárosi kvázi-momentumos sörözésen is, egyszer. Láttam járdafestést, ingyenmunkát. Az alulról, vidékről jövő lelkesedés jelen volt, ahogy a tartalmas, szakpolitikai humántőke is sorban állt, hogy részévé váljon a következő Nagy Dolognak. Nem lett belőle semmi.
2018. október 1-jén a Momentum Orbán Viktor Cinege utcai háza előtt demonstrált: performatívan gyászolták, hogy a gyülekezési törvény többé nem engedi majd meg politikusok háza előtt az ilyen eseményeket. Erre már senki nem emlékszik rajtam kívül, mert már akkor fárasztottam az ismerőseimet az alábbi poénnal: Miért kényelmetlen a Momentum vezetésének, hogy nem tüntethet többé Orbán Viktor budai háza előtt? Mert mindannyian öt perc sétára laknak. (Please clap.)
Már akkor éreztem a Momentum bázisának demoralizáltságán, hogy a szervezetépítés helyett a munkájuk kimerül a csúcson lévő nepo bébik – híres emberek jó pozícióból startoló gyerekei – egójának és karrierjének kiszolgálásában.
Nepo szülők, nepo bébik
A Momentum fiatalos, forradalmi mozgalom volt – ahol már be van készítve a Magyar Narancs címlapja a pártelnöknek. Ha minden lap le van osztva a budai elitgyerekek között a csúcson már az indulás előtt, az nem fogja táplálni azt a serkentő huzatot, ami lendületből (idegen szóval: momentumból) országos erőt építene. A jó mém inkluzív, és propagálásra sarkallja a fogyasztót. A jó mém megtermékenyíti a korszellemet.
Segítettem plakátolni a Momentumnak Dunaújvárosban, a buli hajnalán, baráti szívességből, de nem éreztem megtermékenyülni a korszellemet. Meg lett az már baszva jó előre, terhesen magasodott a fejünk felett, tucatnyi éhes kölyökkel, akiknek minden csecs le volt osztva a születéskor, azokkal az arcokkal, akiknek a kombinációja nyolc éven át a látható részét alkotta a Momentumnak. (Ehhez képest a Bibó kollégiumos Fidesz meritokratikus, garázscéges sikersztori.) A start után akár csak egy másodperccel csatlakozó új momentumosok mind hasznos idióták voltak, akik az ingyenmunkát végezték a nomenklatúrának. A Momentum nem bizonyult virulens mémnek, a kezdetektől csak az intézményes befektetés tolta bel- és külföldön, mint egy megafonos videót. Az SZDSZ-es izommemória rángása volt az ismerős vákuumban, egy millimétert nem jutott annál a jól ismert politikai térnél tovább.
Redundáns gondolatok
Fekete-Győr Andrásnak egész életében egyetlen eredeti gondolata sem volt. Nincs ezzel semmi gond, teljesen átlagos dolog, tartalmas és boldog életet élhet vele az ember, civilként. Egy mozgalom csúcsára azonban ennél sokkal több kell.
Érez valaki kíváncsiságot a gondolatai megismerésére? Főleg most, hogy vége mindennek, beszélhet őszintén? Nem. Egy partizános interjú készült vele, ami alulról súrolja az egy órát, kínszenvedés, nem fogom megnézni, még mesterséges intelligenciával sem etetném meg, hogy összefoglalja, mert egyrészt biztos vagyok benne, hogy érdektelen, másrészt van esély arra, hogy a jövő rosszallóan tekint majd a gépkínzásra. Topkomment a videó alatt: „Mintha a kettesért felelne” (2600 like).
Ettől még fosta a betűt, vagy adta hozzá a nevét és az arcát. 2021 februárjától hat hónapon át államférfihez méltó gondolatokkal szórakoztatta a népet, Új Magyarország Terv, vagy Új Rendszerváltás, lényegtelen. Felcserélhető gondolatok, amik 8-12-21-akárhány pontos listákban láttak napvilágot. Egy rakat lózung, amit egy kezdetlegesen feltanított nagy nyelvi modell is ezerszámra tud hallucinálni.
Átfutva ezeket felsejlett a 25. kerületi irodaház aljában székelő Pulitzer Albert Managerakadémia platina kurzusának tetszőleges bullshitslide-ja: a senior projektkoordinátor öt legfontosabb tulajdonsága: innovatív, distruptív, konnektív, reduktív és kreatív. Esetleg intuitív, proaktív? Legyen akkor hét legfontosabb tulajdonsága. Dekoratív? Pejoratív!
A magyar közélet nagy le nem csapott labdája volt, hogy Fegyőr nem lett felkérdezve: ugyan sorolja már fel a hárommal ezelőtti 12 pontját! (Beugratós, mert az 15 pontból állt.)
Hogy ez nem történt meg, az ráfogható a Covid miatti izolációra és az általános érdektelenségre, ami Fekete-Győr András nemzetünknek kínált vízióját kísérte. Leginkább az utóbbira. Senki nem fáradt azzal, hogy lehajoljon a tálcán kínált pofonért.
Érdektelen.
Redundáns fejek
A világ megismerhetőségére az agyam, talán tanulmányi és szakmai sérülésből kifolyólag – információs gondnok BSc – erőteljes szűrőt alkalmaz: a lényegtelen dolgok nem tapadnak meg. Lehetséges, hogy ez egy evolúciós adaptáció a korai Alzheimer ellen, ami meggátolja, hogy a központi idegrendszerem tele legyen információs szeméttel. Vannak dolgok, amiket képtelen vagyok megjegyezni.
Ilyen a két EP-s lány.
Az egyik a botmixeres, a másik a lagzis. Vagy ugyanaz mindkettő? Nem számít. Keverem a nevüket és az arcukat. Elbuknék egy párosító teszten.
Ez egy erős üzenet a tudatalattimtól, aminek amúgy is szomorú kötelessége minden éjjel kipucolni a napi szart a beérkezett inputokból, hogy ne fáradjak a bemagolással, teljesen felesleges megkülönböztetni őket.
Vesztettem ezzel a mulasztással valamit? Lemaradtam valamiről? Pontosabb modellt kapok a Momentum működéséről, potenciáljáról, kormányzóképességéről, ha tudom, melyik a Cseh Katalin és melyik a Donáth Anna? Nem.
Ami még tragikusabbá teszi ezt a Momentum kontextusában, hogy a „két EP-s lányt” mint viszonylagos pozitívumot szoktam emlegetni, a többihez képest.
Képzelt riport egy budapesti szerkesztőségből
Segítettem plakátolni a Momentumnak Dunaújvárosban, a buli hajnalán, baráti szívességből, de alapvetően Budapesten éltem. Származásom miatt tisztában vagyok a lényeges minőségbeli különbséget illetően a született budapesti liberális és a vidékről felköltözött liberális között: előbbi nem riad meg a saját árnyékától, érti a belsős poénokat, laza karakter; utóbbi neofita buzgósággal kapar, hogy tartozhasson, gyakran nevetségessé téve magát.
Ez a törés ellenzéki sajtómunkásoknál is élesen látszik, együtt csinálják a politikát, de a munkamegosztás beszédes: a született budapesti újságírók látványosan távolságtartóak voltak a Momentum kötelező sztárolásától, büdös volt nekik a meló, ráhagyták a vidékről felköltözött kollégákra.
Te, a Momentum már megint tüntet az izé, valami ellen. Fegyőr már posztolt a Facebookra a nyugdíjasoknak, indulnak a Kossuth térre, talán. Koverolni kéne élőben, este 10-ig biztos eltart. Nincs valaki rá, egy gyakornok? Mindegy, csak legyen vidéki. A Janka, úgy hívják, nem? Szegeden végzett filmterapeuta vagy mi, nemrég költözött fel, sörözésen büszkén sorolta a Duna-hidakat. Na, ő jó lesz, a profilképén is ott van minden szar, a Nem leszünk rabszolgák-tól a Je suis Charlie-ig, pont egy ilyen lelkes kollégára szabott feladat. Előléptetés!
A született budapesti, ellenzéki véleményvezérek (oké, ne túlozzunk, de adjuk meg, hogy saját véleménnyel olykor rendelkezők) csendje árulkodik arról, hogy a Momentum a szemükben gáz volt. A jó helyeken éles füllel rendelkezők némi kuncogást is hallottak.
A kúlsághoz túl komolyan vette magát a Momentum, a komolysághoz túl kevés volt.
TL;DR
Egy asztroturfált mozgalom, ami a második lépésnél földbe állt, hogy nyolc keserves éven át végtag nélküli fekete lovagként követelje az érdemtelen döntetlent a Fidesztől, a példának állított, sikeres ellenféltől, aminek nem hogy nem a 21. századi, liberális utódja a Momentum — innen is üdvözlöm az anno párhuzamot húzó vén politikai elemző rókákat, akik mondtak ennél nagyobb hülyeséget is a relevanciában maradásért a rendszerváltás óta eltelt három évtized alatt, de ne vicceljünk már —; hanem még a korai Fidesznek sem az árnyéka, maximum vágyvezérelt paródiája volt. Egy lila fing a szélben, inkonzekvens, elfüstölő partikellék. Fájdalomcsillapító vákuumdugasz a bal szélen, elitgimnáziumi szülői értekezleten megálmodott protekciós gyerekek keresztes hadjárata. Díszítés az SZDSZ sírja körül.
Szeretném pozitívan befejezni ezt az akármit, hiszen segítettem plakátolni a Momentumnak Dunaújvárosban, a buli hajnalán, baráti szívességből, ezért egy dicséret jár: a 6. kerületi (ex-) momentumos polgármester állítólag jó munkát végez. Ez is valami.
Médiapartnerünk, az Index Momentum-elemzése itt olvasható.

Hallgasd meg!
Bejelentkezés