A kedvenc Gyurcsány-idézetem

Gyurcsány Ferenc korszerű, fiatalos miniszterelnökként bloggernek állt, két éven át heti rendszerességgel osztotta meg legbensőbb gondolatait a magyar néppel (a fővárosiakkal, vidéken már akkor sem volt internet). Főzés, Totó kutya, nagypolitika. Emlékszünk még? A politikus és a propagandista újságíró legveszedelmesebb ellensége az évtizedes memóriával rendelkező fogyasztó, és én az vagyok.

Nagy szerencséje a miniszterelnök úrnak, hogy blogja nyomtalanul eltűnt, webarchívum se őrzi, senki nem érezte annak idején fontosnak lementeni. Nagy szerencsétlensége a miniszterelnök úrnak, hogy 2008-ban egészséges önértékeléssel úgy döntött, a matéria méltó arra, hogy nyomtatásban is megjelenjen. Így lett a Rendszerváltás Könyvtáram megbecsült darabja a Gyurcsány Ferenc: Blogkönyv 2006-2007.

Tanulságos, szórakoztató, meghökkentő – legalábbis számomra, mert másból kiválthat negatívabb érzelmeket is. Sosem tudtam haragudni Ferire, a szememben egy nagy bohóc. Bármilyen is legyen az olvasó vérmérséklete, amennyiben a magyar közéletről szeretne korszakot átfogó képet kapni, az aranyhal-memóriás doomscrollozást lecserélni egy harminc évet átívelő, magabiztos terpeszállásra, mindenképpen feldolgozásra ajánlott mű!

Szórakozásnak se utolsó: ha az Index emlékezetes balatonszárszói képes riportján jól mulattál, a blogkönyv hasonló voyeurizmust elégít ki, ráadásul még az a minimális bűntudat se terhel, hogy belopóztál Farkasházyék vécéjébe, itt mindent maga a szerző publikált lelkesen. (Egyesek szerint nem ő írta, de ha így is van, nevét és arcát adta ezekhez a posztokhoz, leokézta. Az itt megjelenő cikkeim tartalma sem azonos azzal, amit én küldök be, a gyenge gyomrú rogánista cenzorok kihúzzák a szaftosabb buzizást és zsidózást, mert nem értik a korszerű gonzót, annyi a humorérzékük, mint egy TEK-es gorillának.)

Kontinuitás a NER-rel: Schiffer András kényelmes lázadása

Már az első oldalakon szemünkbe fröccsenek a konyakos bonbonok, amelyek édesen megrészegítőek a 2025-ös agynak:

„Munka után sztorizgattunk Putyin elnökkel – mint ahogy ezt teszik mások is –, történeteket mesélve ismerősökről és ismeretlenekről, közel- és régmúltról. A kívülről szigorúnak és keménynek tűnő elnök sok mosollyal, helyenként nevetéssel kísért történetei minket is jól elszórakoztattak.

Dolgoztunk is persze: az illetékes minisztereket...