Közel fél évnyi rakétázás és kölcsönös pusztítás után pont kerül az iráni háború – pontosabban: katonai művelet – végére. Újra felszabadul a Hormuzi-szoros, és ahogyan Donald Trump amerikai elnök fogalmazott, „szabadon folyhat az olaj”, a világkereskedelem „fekete aranya” – mindez, nem mellesleg, kellőképen illusztrálja, hogy a világ még mindig milyen döbbenetes mértékben kiszolgáltatott a fosszilis energiahordozóknak a sokat hangoztatott „zöld átállás” ellenére is.
Hiszen végeredményben a közel-keleti geostratégiai helyzet lényegében változatlan marad, csak a részletkérdésekben történt elmozdulás: Izrael katonai stratégiai helyzete megerősödött, világpolitikai szinten elszigetelődött és majdhogynem páriaállammá vált az aránytalan és sokszor indokolatlan gázai és dél-libanoni vérontás miatt. A rivális perzsa állam katonailag jelentősen meggyengült, bár 10 atombombára is elegendő dúsított urániumkészlet még mindig valahol egy iráni hegy gyomrában rejtőzik későbbi felhasználásra vagy megsemmisítésre várva – ám politikailag tulajdonképpen megerősödve került ki a háborúból az iszlamista diktatúra.
A síita vallási-katonai rezsim túlélte a vezetői ellen végrehajtott célzott izraeli likvidálások sorozatait, a pusztító bombázásokat és a gazdasági válságot, sőt alkuképes tárgyalópartner maradt, amely majdhogynem számára kedvezőbb megállapodást tudott kierőszakolni Trumpból, ahogy tette azt korábban, 2015-ben Obama elnökkel is.
Amerikai szempontból az iráni beavatkozás mérlege nem túl szívderítő: 13 amerikai katona élete, közel 50 katonai légi jármű elvesztése, feltehetően mintegy 150 milliárd dollár „elfüstölése” az amerikai védelmi költségvetésből. És ugyancsak rontja az összképet és a mérleget a több száz milliárd dollárra tehető világgazdasági kár, amely elsősorban az európai szövetségeseket és a közel-keleti arab államokat sújtotta, de a lökéshullámai jócskán elérték az amerikai fogyasztókat is, főleg a benzinkutakon és a légi közlekedésben.
Az oda vezető út meglehetősen rögös és konfliktusokkal terhelt volt: ennek egyik fő eredője és okozója a harmadik fél, Izrael volt, és leginkább annak harcias miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu.
A harsány, szuperlatívuszokban bővelkedő trumpi...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.