Ceglédi

Ceglédi Zoltán visszatért az ÖT-re. Új műsora első adásában főként a nagyvonalúság és a politika kapcsolatáról beszél, ráadásul a zen rovat is újraindul a közelmúlt legjobb híreivel.
 


Ceglédi Zoltán bemutatja az új stúdiót, majd rögtön rá is tér a politikára. Úgy véli, a Tisza győzelmével egy „színes, sokféle, zajos ellenzék” jött létre, amely végre nyugodtan hátradőlhet, mert megvan az a luxusa, hogy más irányít, és így lehetőség van arra, hogy az ellenzéki szereplők szabadon cselekedjenek. Szerinte élni kell ezzel a lehetőséggel – nagyvonalúan. A Tisza ellenzéke most foglalkozhat magával, lehet bármilyen, kereszténytől az anarchistáig, miközben kreatív is. Kiemeli, hogy az elmúlt 16 évben eltűntek az ellenzékből az ideológiai különbségek, és se a Fidesznek, se a Tiszának nem engedtetett meg az, hogy a hatékonyságon kívül bármilyen más szempont érvényesüljön.

Ceglédi úgy fogalmaz, a sétálóutcában most mindenki megcsinálhatja a maga „kávézóját”. Szerinte életörömmel kell most végezni a munkát, mert az nem jó ellenzéki politika, amely „állandóan a siralomvölgyben jár”. Fontosnak tartja azt is, hogy a mostani ellenzék elismerje, ha a kormány valamit jól csinál, de ehhez újfent szükség van a nagyvonalúságra: ne csináljon az ellenzék egy „újabb vizitdíjas népszavazást”. A példánál maradva Ceglédi arról is beszél, hogy az a népszavazás lehet, hogy az akkori kormánnyal „szúrt ki” először, de másodszorra az egészségüggyel, végül pedig a saját kormányukkal is. Ceglédi úgy véli, inkább azon a vonalon érdemes elindulni, hogy a kormánydöntések végeredményét akár elismeri az ellenzék is, csak az oda vezető útról gondol mást.

Hozzáteszi, a fideszes politikusoknak észre kellett volna venniük az elmúlt években, hogy a meggazdagodással befektetői felelősség is jár – ha ezt megtették volna, „lehet, hogy nem kétharmaddal buknak”. A Tisza politikusaitól is hoz példákat a felelősségvállalás hiányára, majd arról beszél, hogy főleg az online nyilvánosság „elképesztően kicsinyes”, miközben itt is nagyvonalúságra lenne szükség. Nem csak egy-egy közszereplő „egyetlen rossz délutánja” az, amin nagyvonalúan felül kéne emelkedni, de a gazdaságon is ez a hozzáállás lendítene, vagy épp hagyni kéne, hogy aki úgy dönt, az „méltósággal visszavonulhasson”.

Ami a kormányt illeti, Ceglédi úgy gondolja, önmagában nem nagyvonalúság az, hogy a Tisza valamilyen módon korlátozta a saját kétharmados hatalmát. Ceglédi számára ott kezdődne a nagyvonalúság, hogy lehetőséget kap az ellenzék is az egyeztetésre, és valóban közösen döntenek politikai ügyekben.

Végigvesz konkrét politikai eseteket a közelmúltból, és – hisz ez a mostani adás tematikája – a nagyvonalúság felől vizsgálja meg őket. Nem tartja helyesnek, hogy a „kicsikre” irányul az elszámoltatás, míg a nagyok – mint mondjuk Matolcsy Ádám – kimaradnak belőle. Az NVVH-t „bosszúhivatalnak” nevezi, hisz senki nem beszél a jelenlegi nemzeti vagyon védelméről. Magyar Péter nagyvonalúságának megmutatkozását is hiányolja, hisz a miniszterelnök még sosem hagyott ki egyetlen kommunikációs ziccert sem.

Magyar Péterrel kapcsolatban azt sem érti, miért foglalkozik a parlamenti felszólalásában azzal, mit mondott az ÖT-ben Schiffer András – bár, teszi hozzá, Magyar legőszintébb posztjának egyébként azt tartja, amelyben a csúcson lévők magányosságáról beszél. Ceglédi úgy fogalmaz, Magyar szerinte azért nem tud nagyvonalú lenni, mert „nincs kinek a javára”. Hozzáteszi, érti a miniszterelnök logikáját, hisz arra rég rájött a magyar politika, hogy „a kicsinyességnek azonnali jutalma van”, míg a nagyvonalúság csak 10–20 év múlva érik be, egy „élhetőbb világot” hagyva maga után.

A műsor utolsó blokkjában Ceglédi újraindítja a „zen rovatot”, a jó hírek rovatát. Beszél egy dél-afrikai mozgó szemorvosi rendelőről, amely ingyen vizsgálatot, kezelést és szemüveget biztosít az ottani falvakban. Mesél egy kaliforniai nevelőszülői faluról is, amelynek létrejöttével a gondozásba kerülő testvéreket nem szakítják el egymástól. Szóba kerülnek a királylepkék is, amelyeket egy wisconsini börtönben nevelnek. Az utolsó, Ceglédi kedvenc jó hírét viszont már csak a műsorból ismerhetik meg.