Melyik a legnyugatosabb és egyetlen latin nyelvű állam Kelet-Európában, amely az európai országok közül egyben a legkeletiesebb és legellentmondásosabb társadalmi, kulturális és politikai jegyeket is magán viseli? Igen, Románia az, a többnyire lenézett szomszéd, amely nem túl népszerű államalakulat idehaza, de Erdély nemzeti liberális köreiben sem az (nos, igen ilyen politikai reliktumok is léteznek még itt-ott, zárványszerűen Székelyföldtől Kolozsvár egyetemi kávézóiig), és az ellenszenvnek nyilvánvalóan komoly történelmi és kulturális okai, lenyomatai vannak.

Románia viharos, felettébb vérzivataros történelmi hagyományaihoz és kiszámíthatatlan politikai kultúrájához méltóan legutóbb egy igencsak viharos, ellentmondásos elnökválasztási párharcot produkált, amely ideig-óráig a címlapokra került nemcsak a régióban, hanem a nyugati világpolitikai központjaiban is Brüsszeltől Washingtonig. Mint kiderült, még Moszkvában is jelentős figyelemmel kísérték, sőt nem csekély nyomásgyakorlással is próbálták a „helyes” irányba terelgetni a romániai politikai eseményeket.

Az ország fontos földrajzi területen fekszik Kelet és Nyugat civilizációs határvidékén, amelynek geostratégiai fontossága nagyban felértékelődött az utóbbi évtizedekben a NATO délkeleti szárnyának egyik legnagyobb államaként, nem beszélve a követlen szomszédságában a Duna-delta túloldalán, már az ukrajnai dunai kikötőkben is dúló háborúról.

A posztmodern világ információs zuhatagában, az ezernyi szakértő korában természetesen számos „háborús szakértőből” lett romániai „választási szakértő”, akik számos, felettébb groteszk és sekélyes elemzést produkáltak az elmúlt időszakban. Ami engem illet, erdélyi származásom, az ott eltöltött viharos két évtized, a gimnáziumi évek igencsak felemás benyomás- és tapasztalathalmazt hagytak bennem az országgal kapcsolatban. Az országgal, amelynek immár több mint száz éve Erdély és Székelyföld is szerves része, tetszik vagy sem. E sajátos és mély ellentmondásokkal terhelt ország és nemzet (mármint Románia) megértéséhez azonban nagyon is szükség van némi történelmi, kulturális mélyfúrásra, amire az alábbiakban teszek kísérletet.

Románia mint a románok nemzetállama (az ott élő körülbelül egy tucatnyi nemzeti kisebbségről jellemzően nem nagyon szeretnek tudomást venni) ilyen néven és kvázi állami formában csupán 140 éves múltra tekint vissza, és mind a mai napig képtelen megemészteni és bedarálni az óriási Erdélyt mint régiót és különálló entitást – a konokul kitartó Székelyföldről már nem is beszélve. Vagyis rögtön adott a belső-külső ellenség képe, amely mindig kéznél van, bármilyen politikai, gazdasági problémával is küzdjön e felettébb különös ország. Nevezetesen, ott...