Az ÖT e heti adásában – Gavra Gábor műsorvezetése mellett – Konok Péter, Nagy Attila Tibor, Kóczián Péter és Hont András beszélget az új Fidesz-frakcióról, a formálódó új kormányról, de szóba kerül a Parlament szerepe és a Magyar-kormány várható politikája, működése is.
Súlyos büntetés Orbán Balázsnak, hogy az Európai Parlamentbe kerül, ironizál az adás elején Nagy Attila Tibor, de szerinte nem a Fidesz kampányán, hanem a rossz kormányzáson múlt a vereség. Kérdés szerinte, hogy lesz-e érdemi változás a Fideszben, vagy maradnak a „sértett nemzeti politizálásnál”.
Konok Péter nemigen drukkol nekik, hogy sikerüljön változtatni, és azt látja, hogy az ikonikus fideszes arcokat visszavonják – nem tudni, hova –, és jönnek a középgenerációs, kevésbé jellegzetes figurák. Hozzáteszi, hogy nem lesz izgalmasabb a parlamenti munka, sem a politikai munka, és „a Parlament tök jelentéktelen lesz”.
Harmincvalahány évig Orbánról szóltak a hírek és vele volt tele a sajtó, foglalja össze Hont András, az elmúlt két évben ez megtört, de a választás óta „kicsit visszacsúsztunk ebbe”, hiszen „most is a Fidesz megújulásáról beszélünk és nem az alakuló kormányról”. Levezeti azt is, hogyan „került ki a politika végérvényesen a Parlamentből”.
Kóczián Péter szerint is a Parlamenten kívül fog munkálkodni a Fidesz, folytatják „a nemzetközi patrióta-szervezkedést”, és Orbán Balázs ezt igyekszik majd megvalósítani Brüsszelben.
„Ez annyira fideszes”, mondja Hont arra, hogy anno a Fidesz kétségbe vonta az ellenzék népi felhatalmazását, és most Magyar is bejelentette, hogy Szijjártó parlamenti alelnökségét nem szavazzák meg. Konok szerint a mostani frakció „az ellenzéki álomfidesz képét mutatja”, és a másik oldalon is ott „egy másik fajta álomfidesz”, tulajdonképpen „két álomfidesz ül egymással szemben a jelentéktelen Parlamentben”, foglalja össze.
Nagy Attila Tibor azonban vitába száll ezzel, szerinte, ha sarkalatos törvényeket, Alaptörvényt módosítanak, akkor abban a Parlamentnek fontos szerepe van. Csak tapogatódzás zajlik, hogy a különféle szavazói rétegeknek kik felelnek meg, és el kell játszani, hogy mindenki kap valamit, mondja Konok Péter, de vannak arra utaló jelek, hogy szakértőibb kormány lesz a mostani. Hont szerint viszont a kormányzás nem gesztusok kérdése. Valóban szakértőibb kormány van kialakulóban, ért egyet Nagy Attila Tibor, és annak, hogy tartsák az irányvonalat, a Ruff Bálint vezette miniszterelnökség a biztosítéka.
A gazdaság helyrehozatala és a decentralizáció, illetve „az állam rátelepedése a gazdaságra” az, ami ez a fő irányvonal Nagy szerint (Konok szerint pedig ez egyszerűen csak egy neoliberális program), de Hont szerint nincs fő irányvonal, hanem „egy miniszterkaszting” zajlik a nyilvánosság orra előtt, hiába csinál úgy a Tisza, mintha tudatos volna, „egy kommentszekció levett egy miniszterjelöltet”. Hont megjegyzi, nem érti, miért a Kutyapártot szavazták ki a parlamentből, ha elég az a program, hogy „minden legyen szép és jó és ne kerüljön pénzbe”.
Konok kiemeli, a miniszterek perszónája, a kormányzás is látványtevékenység, nem csak a Parlament vagy a választások, és fontos, milyen emblematikus figurák vannak a Parlamentben, de Hont szerint éppen ez az, ami nem megy, mert szerinte „a minisztériumok összessége nem egyenlő a kormányzással”. Konok szerint azonban másról beszélnek: ő a kormányzás dizájnjáról, Hont András pedig a kormányzás mikéntjéről, de szerinte a dizájn manapság többet jelent. Gavra közbeszúrja, hogy szerinte is látványpékség-politizálás zajlik, amit „néha tényleg megpörköl a valóság”.
Kóczián szerint ezek valódi dilemmák: az ágazati érdekek és a felülről irányított politikai kormányzás ütközik egymással. Azt gondolja, a Magyar–Ruff-páros lehet az, amely biztosítja a „politikai konzisztenciát”, és az „élő környezet” kifejezést hozza példának, szerinte ez bizonyítja, hogy felülről megmondós kormányzásra kell számítanunk, ahol a miniszter dolga a beleilleszkedés lesz a „közösen dobogó szív, közösen gondolkodó agy” politikába. Vagy pedig, egészíti ki saját magát, a másik lehetőség, hogy „a Magyar–Ruff politikai agytröszt gondolatait” fogja a kormány megvalósítani.
Kóczián szerint a szakmaiság és a miniszteriség összehangolása ezen a pároson múlik, erre Gavra megemlíti Vitézy Dávid példáját, aki, amikor „rábíztak valamit és végigcsinálta, ott lett minőségi javulás”. Ezt követően felmerül, hogy négy miniszternek vétójoga lesz, ami „a populizmus megnyilvánulása” Kóczián Péter szerint, ám szerinte kellene lennie egy belső kabinetnek, ahol a négy miniszter és a Magyar–Ruff-páros dönt politikai az irányokról – Hont közbeszúrja, hogy igazából a kommentszekció dönti el, mi legyen. Konok Péter szerint „se ingyensör nem lesz, se örök élet”.
Mikor szűnt meg valójában a Parlament jelentősége? Mi volt a hatása a két Budapestre szervezett alt right-találkozónak? Mi lehet hosszútávon a Fidesz a frakciójával? „Tüzes szónok”-e Gulyás Gergely? Mi van, ha Orbán marad meg, de a Fidesz nem? Ezekről a kérdésekről is részletesen beszélnek az ÖT e heti adásában.

Bejelentkezés