Nem kell nagy bölcsesség és a nemzetközi kapcsolatok bonyolult világának ismerete ahhoz, hogy megállapíthassuk, az Egyesült Államok – és kiváltképp Donald Trump – belegázolt valami olyasmibe, amiből sokkal jobb lett volna kimaradnia: ez a közel-keleti háborús spirál és e szövevényes pókháló közepe, Irán. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, ki osztott még fontos lapokat ebben a nagy hadijátékban: Izraelről van szó, és annak botrányos hírű, nagy hatalmú vezetőjéről, Benjamin Netanjahu miniszterelnökről. Utóbbi, hogy az 1990-es évek óta létező személyes külpolitikai terveit megvalósítsa, nevezetesen, hogy megszabadítsa Izraelt az őt körülvevő ellenséges államok politikai vezetőitől, sikeresen rávette az amerikai elnököt, hogy – végsősoron Izrael nemzeti biztonsági érdekeit kiszolgálva – háborút indítson legfőbb ellenségük, a perzsa hatalom ellen.
Netanjahu Trump személyes barátjának és stratégiai szövetségesének tekinthető (még mindig, bár egyre kevésbé hangsúlyosan), sőt, az amerikai elnök befolyásos vejével, Jared Kushner közel-keleti különmegbízottal is bensőséges baráti kapcsolatot ápol. Egyáltalán nem tűnik a valóságtól elrugaszkodott felvetésnek, miszerint a Moszad és az izraeli hírszerzés tisztjei súgták az amerikaiak fülébe, hogy ha sikerül lefejezni a teheráni vezetést egy célzott csapással, akkor gyorsan széteshet a síita iszlamista iráni rendszer, és a belső, teheráni rendszerellenes társadalmi elégedetlenség nyomán akár gyorsan, különösebb vérontás nélkül az ölükbe hullhat az óriási ország. Trump évtizedekre visszamenő, némileg elfogult Irán-ellenességét nem volt nehéz a háborús intervenció felé irányítani. Ettől egyedül alelnöke, J. D. Vance próbálta óvni, ő igyekezett visszatartani az elnököt, valamint Pete Hegseth hadügyminisztert és Marco Rubio külügyminisztert hónapokkal az Irán elleni hadműveletek megindítása előtt. Azt is hozzátehetjük természetesen, hogy a brutális teheráni rezsim az utóbbi években nyilvánvalóan szinte mindent megtett, hogy magára haragítsa a zsidó államot, az öbölmenti szunnita arab államokat, no és azok legfőbb védhatalmát, az Egyesült Államokat.
Ugyanakkor, mint az köztudott,
Habár az amerikai csapások nyomán az iráni haditengerészet jelentősen meggyengült és jócskán visszavágták az iráni légierő támadó rakétaképességeit is, ezek még mindig működőképesek maradtak. Sőt: az irániak korlátozottan, de célzott rakéta- és dróncsapásokkal még...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.