Nemcsak az amerikai Demokrata párti ádáz kritikusai, hanem mértéktartó republikánusok szerint is „elszabadult” Donald Trump, és inkább teher, örvénybe húzó ballaszt, mint áldás pártja és az ország számára. Az úgynevezett paleo-konzervatív reaganista, illetve mérsékelt jobboldali, nemzeti liberális „Rockefeller republikánusok” (Nelson Rockefeller egykori New York-i kormányzó és republikánus elnökjelölt eszmetársai) szerint Trump az utóbbi időszakban nagyon kellemetlenné, elfogadhatatlan vezetővé vált a Grand Old Party számos tagja és véleményvezére számára.
Valójában „ciki” lett trumpistának lenni a hithű, mérsékelt konzervatív republikánusok körében, akik inkább függetlenednének a trumpi MAGA-vonaltól és szakítanának az egyre szélsőségesebb, kiszámíthatatlanabbá váló elnökkel. A 2028-as elnökválasztás republikánus szereplését – vagyis feltehetőleg a Vance–Rubio-páros remélt sikerét — is jelentős mértékben beárnyékolhatja Donald Trump hosszú, sötét árnya – nyilvánvalóan annak függvényében is, hogy a rivális Demokrata Párt kit vagy kiket tud majd indítani a jelenlegi republikánus amerikai alelnök és külügyminiszter ellenében.
Trump egyik legfőbb csúcsértelmiségi kritikusa, Paul Krugman, Nobel-díjas, liberális közgazdászprofesszor szerint Donald Trump immár teljességgel elszakadt a valóságtól és közeli Fehér Ház-beli munkatársaitól is, amely önmagában veszélyforrást és kockázatot jelent nemcsak Amerikára, hanem az egész világra is. Krugman értékelése szerint Trump bukása hasonló mintázatot követ majd, mint a világ számos híres-hírhedt autokrata vezetőjének látványos politikai megdicsőülése utáni mélyrepülése, amikor azok magukkal rántották a mélybe a politikai szervezeteiket, a támogatóikat és családjaikat egyaránt.
Az összes mérvadó amerikai közvéleménykutató szervezet adatai szerint a megkérdezett amerikai polgárok mintegy 60 százaléka elégedetlen Donald Trump és az általa vezetett washingtoni adminisztráció eddigi teljesítményével.
– utóbbiak éppen az ellenkező irányba haladnak és növekedést mutatnak. Ehhez kapcsolódik még az egyre értelmetlenebbé és groteszkebbé váló Trump-féle vámtarifa-háborús politika Kínától az Európai Unión keresztül Kanadáig, valamint a sokkal nagyon horderejű közel-keleti erőszakspirál és az iráni háború mocsara, amelyből, úgy tűnik, szintén nem sikerül kiszabadulnia Trumpnak és kormányának.
Az amerikai elnök közösségi média-oldalán közzétett egyik posztja szerint – a felettébb groteszk alternatív valóságértelmezés és a posztmodern post-truth narratíva jegyében – úgy véli, hogy valójában ő a legnépszerűbb és legszeretettebb politikus nemcsak az USA-ban, hanem az egész világon Venezuelától Iránig, és a féltékeny, korrupt baloldali-liberális közvéleménykutatók csak „hazudnak és csalnak, mint mindig”. Korábban, Lindsey Graham amerikai szenátor halálakor Trump kifejtette, az ő elhunyta esetén – ha az például egy sikeres iráni merénylet nyomán következne be – feltehetően az egész világon nemzeti gyász lesz, és „az emberek világszerte kisírnák a lelküket is”.
Ami a valóságot illeti, az sokkal prózaibb és kiábrándítóbb lehet Trump számára – kérdés, van-e valaki, aki ezt merészelné megmondani neki –, ugyanis az ő népszerűtlenségi mutatói a legkomorabbak az ifjabb Bushnak az iraki és afganisztáni háborúk idején mért hasonló adatai óta világszinten. A Pew Research globális felmerése szerint átlagosan 60 százalékos Trump és az amerikai kormányzat külpolitikájának elutasítottsága a világon, de Európában ez a mutató eléri a 70 százalékot is. Vagyis
Immár közhelyszerű megállapításnak tűnhet, hogy az amerikai politikum és társadalom komoly válságban van: saját tehetetlenségének, tájékozatlanságának és politikai elitjének a túsza. Utóbbiak, a jelenlegi gazdasági, politikai és védelmi körülmények között – saját intellektuális képességeik felől is nézve – sajnálatosan nem képesek sem naggyá, sem hosszú távon működőképessé tenni a tengerentúli szuperhatalmat.
Az Egyesült Államok és a Trump-kormányzat még a saját problémáival is csak nehezen képes megbirkózni, nemhogy Moszkva, Teherán, Peking és Phenjan koalíciójával, a feltörekvő ellenséges hatalmakkal. Trump elnök azonban, úgy tűnik, a többi mellett ezt az újabb kellemetlen tényt sem képes – vagy inkább nem is akarja – észrevenni.
A szerző Amerika-kutató, az ÖT munkatársa
Borítókép: Donald Trump a Fehér Házban 2026. szeptember 2-án / fotó: Brendan SMIALOWSKI / AFP
Bejelentkezés