Kezdődött azzal, hogy Magyar Péter miniszterelnök intenzív kommentcsatákat vívott azokkal a feministákkal, akik kritizálták amiatt, hogy a parlament műhelyét bemutató PR-filmjében meztelen nős posztereken vihogott.

Majd (eddig) végződött úgy, hogy miután Varga Judit a parlament Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Vizsgálóbizottságának meghallgatásán hosszan sorolta ismét, hogy a volt férje, a mostani miniszterelnök milyen szemét volt vele, Magyar Péter másnap bejelentette, ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, módosítják a szívhangrendeletet, és eltörlik az esemény utáni tabletta vénykötelességét.

Három olyan szimbolikus ügyről van szó, amiért a hazai progresszív feministák hosszú évek óta küzdöttek, és azokat igen helyesen a Tisza-kormányon is számonkérték. Ám úgy tűnik,

végül nem az észérvek, a cikiző cikkek és Facebook-posztok tömkelege győzött, hanem a volt feleség, akit ki kellett tolni a híráramból.

A bejelentés hallatára csütörtök estére, a borzasztó időjárás dacára nőjogi szerveztek spontán ünneplést hívtak össze a Parlament elé, melyhez Bódis Kriszta is csatlakozott. Szimbolikus harchoz szimbolikus ünneplés: mintha az isztambuli egyezmény ratifikálása önmagában felszámolná a nők elleni erőszakot, szemben az eddig is létező, és igen sokszor arcpirítóan rosszul alkalmazott törvényekhez képest.

Vagy mostantól azt várjuk, hogy ugyanaz az államapparátus, amely eddig méltatlanul járt el a nőket ért erőszak ezernyi ügyében, majd hirtelen a homlokára csap: feleim, hát elfogadtuk Isztambult!

Ehhez ugyanis nem elég több jogszabályt hozni vagy érzékenyítő képzésre vinni a bűnüldözési apparátus dolgozóit. A nők elleni erőszak valóban kulturális kérdés is, miszerint mit tekintünk normálisnak, megengedhetőnek és megengedhetetlennek. A progresszív feminista mozgalom pont ezért tűzte a zászlajára azt, hogy ezeken a normákon változtatni kell, és ehhez a nyilvánosság erejére van szükség. Így nálunk a nőjogi szervezetek mellett neves influenszerek emelkedtek szólásra a nőkkel szembeni erőszak ellen, rávilágítottak a méltatlan eljárásokra, tetemre hívták a felelősöket, és a hangjuk egyre messzebb ért, mert a Facebook algoritmusban jól futnak a felháborodást keltő tartalmak.

És mindvégig azt hangsúlyozták: hallgassunk az áldozatokra, higgyünk a nőknek! Kivéve akkor, ha azt a nőt Varga Juditnak hívják, aki a férjét vádolja súlyos bántalmazással.

Akkor már azonnal megkérdőjeleződik a szavahihetősége, akkor már mindjárt megdorgálják, hogy miért teregeti ki a szennyest a Parlament előtt, akkor már rossz szülő, hiszen a nyilvánosság elé viszi a családi bajokat.

Ne...