A Közelkép legújabb adásában Schiffer András többek közt Baka András köztársasági elnök és a Tisza konfliktusáról, a Médiatanács tagjainak megválasztásáról és meg nem választásáról, valamint az ügyészség magyar közéletben játszott szerepéről beszélget Gavra Gáborral.
Gavra Gábor az adás elején emlékeztet minket arra, hogy Schiffer András azt mondta a Közelkép egy korábbi adásában: Baka Andrással nehezebb dolga lehet Magyar Péternek, mint Sulyok Tamással lett volna. Úgy látszik, ez a megjegyzés beigazolódott – teszi hozzá Gavra. Szerinte Baka „megmakacsolta magát” Szathmáry Zoltán legfőbb ügyészi jelölése kapcsán, és Magyar Péter határozott jelzése ellenére kitart mellette.
Schiffer azt mondja, meg kell nézni, miért pont Bakát jelölte a Tisza. Úgy fogalmaz, más pártokkal szemben a Tisza nem beágyazott politikusokat ültetett be a frakciójába, aminek az a következménye, hogy nem tudni, a képviselők honnan szerzik majd (politikai) identitásukat. Schiffer szerint ahhoz képest fogják majd meghatározni magukat, hogy a médiában, közösségi oldalakon „milyen hír jön a döntésükről”, milyen kommentek, cikkek jönnek szembe. Schiffer a jelenséget úgy foglalja össze, hogy a politika természete „tektonikusan” megváltozott az elmúlt 36 évhez képest.
Schiffer úgy véli, a közmédia és a médiahatóság vezetőinek kinevezése illeszkedik a Tisza máshogy működő, új rendszerébe: a kinevezett személyek formálisan függetlenek a Tiszától – például nem párttagok –, de közös bennük, így Schiffer, hogy a „Soros-networkhöz” köthetők. Kiemeli azonban, hogy Magyar a „primer hatalompolitikai pozíciókba” nem enged be „NGO-sokat”, oda „egy másik befolyásos közegből” válogat, akiktől szintén függ a Tisza. Ezt a kört nevezi Schiffer a „csalódott fideszeseknek”, vagy más néven „atlantista konzervatívoknak”. Baka olyan szereplő, aki kielégíti ez utóbbi kör igényeit, elvárásait.
A Tisza esetében a régebben frakción és párton belüli konfliktusok most kívülre helyeződtek, ez Magyar számára kiszámíthatatlanságot szül – magyarázza Schiffer. Egy „virtuális pártban” kihívás stabilan tartani a hatalmi egyensúlyt, hisz, ha elsősorban a virtuális felületek, tartalmak, közegek vannak hatással a frakció tagjaira, akkor Magyarnak azokat kell tekintetbe vennie, „akik így hatnak a frakciótagokra”. Hozzáteszi, hogy ebben a viszonylatban kell értelmezni a médiavezetői posztok szétosztását vagy Baka kinevezését is.
Gavra rátér a médiavezetők megválasztására. Schiffer megállapítja, hogy „Magyar Péter hatalomfilozófiája a bosszú”, utalva arra a pillanatra, amikor Panyi Miklós fideszes képviselő megjegyzéseket tett Magyar Péter testvérére parlamenti felszólalásakor, valamint arra, hogy ezután a miniszterelnök vélhetően utasításba adta, hogy a Tisza-frakció mégse szavazza meg a fideszes Médiatanács-tagjelölteket, azaz ott helyben felrúgta a politikai megállapodást. Schiffer hangsúlyozza, hogy ez a miniszterelnök önfegyelmének, szerep- és hatalomfelfogásának vészjósló látlelete.
Schiffer a Tisza és Baka közötti konfliktus értelmezését az ügyészség történetével kezdi. Ez egy önálló hatalmi ág, ami Schiffer szerint „sztálinista csökevény”. Schiffer beszél az ügyészség alkotmányos szerepéről, szakmai identitásáról is, majd ehhez kapcsolódva elmondja: Baka helyzetértékelése alapján logikus, hogy belülről érkező embert akar főügyésznek, hisz pont egy belülről érkező az, aki el tud igazodni a rendszerben, tudja, ki működött politikai komisszárként.
Schiffer érinti Szathmáry Zoltán személyét is, majd Gavra a Tisza körüli (Schiffer pontosításában „Tiszát uraló”) közegről kérdez. Schiffer nem vitatja el, hogy Magyar képes uralni a közeget, de megállapítja, hogy a viselkedése „nem sok jóval kecsegtet”, nagyon indulatvezérelt. Gavra kérdésére, hogy lehet-e úgy kormányozni, hogy a miniszterelnök szeme félig a kommentmezőn van, Schiffer válasza az, hogy lehet, de nem biztos, hogy érdemes.
Bejelentkezés