Az Ásottshalom legfrissebb adásában Hont András vendége Hortay Olivér és Csutak Zsolt, akikkel részletesen átbeszélik a Hormuzi-szoros lezárásával kapcsolatos kérdéseket, legyen szó akár az EU politikájáról, akár Oroszország, az USA és Kína viszonyáról vagy az Öböl-menti országokról.

Fogunk tudni fűteni és tankolni? – kezdi Hont. Hortay Olivér válasza az, hogy az EU-nak inkább árproblémái lesznek, illetve bizonytalannak látja az olajpiaci helyzetet. Csutak Zsolt úgy véli, nyár végéig normalizálódik a helyzet, bár ott van Izrael mint harmadik fél. Hont rákérdez, hogy mióta áll a nemzetközi politika középpontjában az energia. Hortay egészen a 70-es évekig menne vissza, úgy érzi, azt éljük újra: energiaválság, geopolitikai és gazdasági folyamatok tekintetében is, de „kérdés, mit tekintünk a Hormuzi-szoros megnyitásának”, folytatja. A legfontosabb az „inflációs nyomás növekedése”, teszi hozzá, de kiemeli, hogy az USA számára „kifejezetten kedvező fejleményekkel kecsegtet” a mostani helyzet.

Hont az amerikai középosztály státuszvesztéséről beszél, Hortay pedig ezt kiegészíti azzal, hogy az USA relatív pozíciójának romlását látja Kínával szemben. A probléma szerinte az lesz, hogy „a gazdaság gyümölcseiből” kik részesülhetnek majd. Csutak nem siratná az USA-t, „szeretne ő is úgy hanyatlani” gazdaságilag, mint ők, illetve „hidegháború 2.0-nak” nevezi a mostani helyzetet, csak most Kína „energiafegyverének” a ritka földfémek számítanak.

Milyen hatással van Oroszországra mint főgonoszra a Hormuzi-szoros lezárása – teszi fel a kérdést a műsorvezető. Csutak úgy látja, Kína és Oroszország „összekovácsolódott” az USA ellen, míg Hortay szerint az ilyen energiapiaci sokkokból azok az exportőrök nyernek, akiknek a szállításait nem akadályozza közvetlenül a háború. Az EU viszont nem adaptálódott a helyzethez, teszi hozzá Hortay, és megállapítja, hogy „fokozatosan elfogy a levegő” az EU körül. Ezt Csutak is megerősíti, ő érthetetlennek tartja az EU politikáját.

Hont András arra is kíváncsi még, hogy az EU-n kívül ki a vesztese a lezárásnak. Hortay szerint nem az EU járt a legrosszabbul, hanem ott vannak az Öböl-menti országok, India, a Fülöp-szigetek és Srí Lanka is.

És mi van Magyarországgal, kérdezi Hont. Ennek kapcsán Hortay többszintű problémát lát, és a beszerzési költségek emelkedésére számít. Csutak Zsolt kiemeli, hogy a Tisza beállt az „európai fősodorba”, megszűnt az orbáni különutas politika. Hortay hozzáteszi, hogy ha minden nyersanyagnál egyszerre ütnek be a tilalmak, akkor az lenne a legrosszabb az EU-nak, majd egyenként kifejti a lehetséges szcenáriókat. Felmerül benne a kérdés, hogy miért vállalná ezt a csomagot akár az EU, akár Magyarország.

Hont visszatér a nagyképre, elmeséli, hogy azon gondolkozik mostanában, „mennyiben lehet ott még világpolitikáról beszélni, ahol van egy gombolyag, amiből ha kihúzunk egy szálat, akkor mindent vele húzunk”. Szerinte az egésznek mátrix-jellege van. Csutak számára épp ez a szép az egészben, Hortay pedig kifejti, hogy az eszméket inkább máznak látja, ami a geopolitikai folyamatokhoz szolgáltatja a keretet.

Mi lesz a konfliktus vége, kérdezi Hont. Csutak azt fejtegeti, hogy miért az izraeli belpolitika a kulcs, Hortay viszont sötétebben látja a jövőt.

A fenti témákon kívül a vendégek kimerítően kitárgyalták Venezuela helyzetét, a nukleáris és a megújuló energiahordozók kérdését, felmerült, készül-e Kína háborúra Tajvannal, sőt előkerül az a kérdés is, hogy csak kenyéren él-e egy nemzet.