Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotája egyik kávézójában beszélgettünk Németh Zoltán költővel és irodalomtörténésszel. Volt miről: jelenleg a Varsói Egyetem professzora, mellette pedig a Bázis Irodalmi és Művészeti Egyesület társelnöke és az Irodalmi Szemle folyóirat szerkesztője. Egyébként Érsekújváron született, Kéménden nőtt fel, tanulmányai és tudományos pályafutása során pedig megfordult Pozsonyban, Budapesten, Besztercebányán, Nyitrán és Pécsen is.
Három fővárosban is éltél már, Pozsonyban, Budapesten, most pedig Varsóban. Melyiket szeretted, szereted a legjobban, melyik a legélhetőbb szerinted?
Mind a három város közel áll hozzám, nem tudnék sorrendet felállítani. Pozsonyban öt évig éltem, amikor a Komenský Egyetemen tanultam, Budapesten fél évig, amikor részképzésen vettem ott részt 1990-ben. A magyar irodalom központja Budapest, sok irodalmi esemény, konferencia miatt utazom oda azóta is. Ha esztétikai szempontból nézem, természetesen Budapest az első, ott a legszebb a belváros. Valamennyire Pozsonyban is megmaradt a történelmi városmag, de ott most sok a változás, épülnek a száz méternél magasabb épületek, ami vizuálisan már át is strukturálta a város képét. Talán Varsó a legélhetőbb a három közül, tiszta, nem olyan zsúfolt, mivel jobban szétterjedt, ezért viszont nagyobbak a távolságok is.
Ugyanakkor tény, hogy Varsót tönkretették, elpusztították a második világháborúban, az óvárosból szinte semmi nem maradt meg, szemben például Krakkóval. A nácik nemcsak leverték a gettólázadást és a felkelést, hanem az épületeket is az alapokig rombolták. Varsó tehát ebből a szempontból nem egy szép város, inkább szocialista realista épületekkel van tele, és kialakult egy új felhőkarcoló-negyede is. Ha jól tudom, több mint harminc olyan épülete van, ami száz méternél magasabb. Ezek azért is épültek, mert a rendszerváltás után el akarták takarni a Kultúrpalotát, ami annak idején a szovjet nép „ajándéka” volt a lengyel nép számára. Sokan, akik idejönnek, úgy érzik magukat, mintha Amerikában járnának. Ha Varsó nem is a legszebb, de talán a legmodernebb nagyváros a térségben.
Hogyan kerültél Varsóba?
Ide nősültem, a feleségem lengyel, itt élünk a két kisfiunkkal. Felmerült az is, hogy a feleségem költözzön Pozsonyba, de úgy gondoltuk, nekem szlovákiai magyarként könnyebb lesz itt egzisztenciát teremtenem, mint neki lengyelként Magyarországon vagy Szlovákiában. Mielőtt itt kaptam volna állást, két évig innét jártam tanítani Nyitrára, a Nyitrai Konstantin Filozófus...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.