Lesz-e kormánypárti punk az ellenzéki punkból?

Múlt vasárnap óta a váratlanul érkező és elsöprő győzelmet ünneplő magyarok tömegei élnek egy országban a mérhetetlen csalódást átélő magyarok tömegeivel. A kormánypártiak hirtelen ellenzékben találják magukat, az ellenzékiek pillanatok alatt kormánypártiak lesznek, egyelőre mindenki keresi a helyét. Közben jó lenne megőriznünk valamennyi higgadtságot, már akinek akad még olyanja.

Azon a bizonyos éjszakán, a választás piros betűs napja, április 12-e mámoros éjszakáján, Budapest utcáin és terein járva, a főváros sörözőiben, buszain, villamosain, metróin és aluljáróiban megfordulva egyszerre éreztem azt, hogy most nagyon kellene örülnöm valaminek, és azt is, hogy nem ártana aggódnom. Ugyanazt a felhőtlen örömöt kellene átélnem ezen az éjszakán, amit barátaim és üzletfeleim élnek át, vagy aggódnom kellene a jövő miatt, ahogyan azt más barátaim és üzletfeleim teszik. Nehéz ilyenkor politikai hajléktalannak maradni, de nem lehetetlen. Egy idő után amúgy is hozzászokik az ember. Nekem például nem volt részem olyan nagy, közös nemzedéki élményben, mint a nálam tíz-húsz évvel idősebbeknek, a ’89-es rendszerváltóknak, a Fidesz generációjának, és máshogy élem meg a mostani változást is, mint a nálam tíz-húsz évvel fiatalabbak. Nem volt soha olyan ideológia, mozgalom és párt, amit tartósan a magaménak éreztem volna.

És ahogy látom, a korombelieknél ez nem ritka. Az ismerőseim egy jelentős része most a fellegekben jár, hallok viszont más hangokat is. Többen leírják például, hogy az elmúlt tizenhat évet nem lehet visszaadni, és ami a szívüket nyomja, az messze túlmutat az „Orbán vagy nem Orbán” kérdésen, ami az utóbbi években kitöltötte a nyilvánosság tereit. Mások meg azért ráncolják a homlokukat, hogy ami jön, legalább annyira veszélyes lehet, mint ami eddig volt, és ez a félelem szintén nem kizárólag Magyar Péter személyéről szól. Akárhogy is, Budapestet vasárnap este a velem egyidősek mellett a nálam fiatalabbak uralták, és szemmel láthatóan

és ki tudja még, mi mindent. Felépülést egy hosszú betegségből, szabadulást a börtönből. Ha ilyen körülmények között szeretné valaki figyelmeztetni a pezsgőt locsolókat, hogy az új kétharmad ugyanúgy tartogat kockázatokat, mint az előző, akkor legalább olyan mértékű népszerűségre számíthat, mintha...