Drákói vigyor | Kenszel Pikcsör, 6. rész

Anyám egy drákonida. Ez a kozmikusan veszélyes mondat kering már egy ideje a fejemben, és veszi el a helyet a jobb gondolatok elől, de hát ilyen felnőttnek lenni. Régebben sokkal többet gondoltam erre, aztán sikerült lenyomni a tudatom mélyére, de most újra felütötte átkozott hüllőfejét.

Előző munkahelyemen, a versenyszféra legalján hallottam először róluk, ahol, mint gépkezelő-operátor dolgoztam. Életem egyik legrosszabb munkavállalói szóösszetétele, de gyorsan kellett valami munka, és egy valószínűtlen gyárban találtam magam, ahol rákot és impotenciát okozó különféle porokat töltöttünk nagy, félelmetes gépekbe, amelyek aztán masszaszerű valamit készítettek belőlük, ennyit sikerült megértenem a folyamatból. Szinte éreztem, ahogy mazsolává zsugorodik a hímvesszőm, és örökre úgy is marad.

Szóval az egyik éjszakás műszakban, a félelem legalján és az egyik párolgó gép előtt beszélgettem Zsoltival, akit ugyanúgy nyugtalanított a zsugorodás, mint engem. Ahogy szóba jött a politika, felgyorsult a beszéde, kicsit mélyebb lett a hangja, és két mondat után már a nagyhatalmi világ-összeesküvés közepén találtam magunkat. Gondoltam, megint egy hisztérikus antiszemita konteót kell udvariasan végighallgatnom, de Zsolti kalapácsa egészen máshová célzott: a világegyetem bolygóin barangoló hüllőemberekre. Mármint, hogy ezek a lények irányítják a világot, miattuk vannak a háborúk a Földön, minden egyes katasztrófáért ők a felelősek, képzeljem el, hogy Obama, Erzsébet királynő, de még Madonna is valójában egy drákonida. Még Putyin bölcsőjét is egy olyan kéz ringatta. Mindezt két tűpontos gazdasági-közéleti elemzés között, amitől csak még jobban kezdtem szorongani. Nem attól, amit mondott, hanem attól, ahogy mondta. Látszott, minden sejtjével elhiszi ezt a pusztító igazságot, pedig ahogy meg tudtam állapítani, mentálisan rendben volt, legalábbis nem volt az áltagosnál jobban megroggyanva.

Mondjuk, Magyarországon alig van (nincs!) ember, akinek ne lenne pszichés defektusa, én szívem szerint minden magyar állampolgár mellé rendelnék egy szakembert. Az előtte komoly racionalitásról bizonyságot tévő munkatársam felvilágosított, hogy ezek az alakváltó hüllők, mint ezt mindenki tudja, a legősibb reptilián faj az univerzumban, és fő céljuk, hogy minden más teremtményt leigázzanak, de főleg minket, embereket, mert mi vagyunk a legunintelligensebb faj a világegyetemben. Evvel nem nagyon tudtam vitatkozni. És képzeljem el azt is, hogy a drákói szigor kifejezés is ezektől a sanda gyíkoktól származik. (Drahon meg nyugodtan sarokba térdepelhet.)

Persze hallottam már hasonló elméleteket: vannak laposföld-hívők, antiszemiták, és olyanok is, akik szerint a koronavírus-oltással mikrochipeket fecskendezték belénk, de ez a rideg, meggyőződéses komolyság mindig megborzongat. Plusz a chipek is mozognak, úsznak a véráramomban, érzem, ahogy le-fel úszkálnak az ereimben, közben kódolt üzeneteket küldenek az agyamnak. Nem tudom, hogy az agy vagy agytörzs mely részének elsorvadása, esetleg más jellegű károsodása kell ahhoz, hogy valaki ilyen elméletekben higgyen, de tény, hogy egyre többen vannak: a drákonidák, és a bennük hívők is.

Ráadásul azóta mindenki gyanús. Jön a postás, a Lenke, és nagyon hirtelen dugja ki villás nyelvét a száján, mikor aláíratja velem a küldeményt átvételéről szóló papírt. A tolókocsis Dezsőnek a fölszintről, félelmetesen merev szemei lettek, régebben inkább a bortól és a hosszas gondolkodástól volt vizenyős, de mostanában határozottan megváltozott. A szomszéd Margit meg néha sziszeg, amikor elsétál az ajtónk előtt, a múltkor a frászt hozta rám az öregasszony. Na meg anyám, ő az összes tünetet magán viseli, plusz nyálkás lett a bőre, és mintha el is színeződött volna. Meg vagyok győződve róla, hogy elkapott és megevett egy legyet az erkélyen. Fel is írtam a naplómba: állandó megfigyelés alatt tartani.

Az az igazság, hogy mióta Fidesz-aktivista lett az öreglány (vagy öreglény) azóta jobban hüllősödik, csak nem akartam elfogadni a tényt, azt hittem, én vagyok bolond. Lassan eljutok oda, hogy magamat is ellenőrizzem. De mi lesz, ha észreveszem az átalakulás tüneteit? Ha, mondjuk, kiderül a rokonaimról, hogy egy távoli galaxis küldöttei? Mit fogok akkor érezni, ha a családi legendáriumunk valójában idegen fajokról szól? Nyilván az lesz a vége, hogy én is alakváltó gyík vagyok, csak eddig nem tudtam róla.

Ha belegondolok, Géza bátyám már évek óta mondogatja, hogy a repülők kondenzcsíkjai mérgező anyagokat tartalmaznak, és amikor például permeteznek, olyan vegyi cuccokat szórnak ránk, amelyek megváltoztatják a génállományunkat. A múlt nyáron kihívták rá a mentőket, mert egy szkafanderszerű vegyi ruhában, amit, mint később megtudtam, saját maga tervezett, sétált be a házunk mellett lévő élelmiszerboltba, gulyáskrémért. Hosszasan magyaráztam a mentősöknek, hogy nincs semmi gond, csak felnőtt farsang van a művelődési házban, ezért e jelmez, plusz kozmikus szinten mérték a pálinkát a haverok.

Anyám közben egy szektás rendezvényre készül. Bekopog, hogy átmennék-e figyelni a tűzhelyen szelíden rotyogó húslevesre. Mondom, hogyne, rohanok. Aztán észreveszem a rengeteg Gyurcsány-fotót a kezében. Hát ez?, kérdezem. Arisztokratikusan visszafordul: ma égetünk, közli, és elvonul.