Alighanem végleg szétporladt a szerbiai dráma békés végkifejletének illúziója. Ez már egy igazi félelmetes, fékevesztett tohuvabohu – ahogy az egyik zsidó ismerősöm mondaná.
A kilencvenes évek háborús-hiperinflációs légkörében alaposan megedződött szerbiai és délvidéki lakosság is egyre nehezebben viseli a mindennapi rémségek vakító kavalkádját.
A sokak által Európa vakbelének is nevezett szerb társadalom mostani válságát lényegében ugyanazok idézték elő, akik három évtizeddel ezelőtt is uralkodtak az ország felett. Elég megemlíteni, hogy a belügyminiszter az az Ivica Dačić, aki a balkáni mészáros, Slobodan Milošević szóvivője volt, Aleksandar Vučić szerb elnök pedig a propagandáért felelős tájékoztatási miniszter posztját töltötte be abban az időben. Szembeötlő, hogy Vučić politikai apja, a háborús bűnös, soviniszta Vojislav Šešelj az utóbbi időben szintén hatalmas teret kap a médiában, napi gyakorisággal szerepel különböző televíziós műsorokban és folyamatosan „formálja” a közvélemény befolyásolható részét.
A fentiek tükrében szemlélhetők az alábbi események és jelenségek.
„Soha nem látott arcátlan erőfitogtatás”
Amikor ezeket a sorokat írom, lázasan folynak az előkészületek a rezsim „soha nem látott, grandiózus” katonai parádéjára.
Mi több, egy héttel a központi rendezvény előtt a szerb hadsereg máris felvonultatta Belgrádban minden fegyvernemét: tankok, páncélozott járművek és más harci eszközök „gyakorolják a menetet”.
Petar Bošković nyugalmazott tiszt, a Szerbia Központ mozgalom elnökségi tagja szerint mindez „a főparancsnok, vagyis Aleksandar Vučić arcátlan erőfitogtatása”.
„Valójában a nép zaklatásáról, félelemkeltésről és az erő demonstrálásáról van szó. Vučić egyetlen célja, hogy ily módon is teljes ellenőrzést gyakoroljon az ország felett” – nyilatkozta.
Aleksandar Radić katonai elemző szerint viszont „a hatalom szemszögéből nézve most jött el a parádé ideje”.
„A rezsimnek most van szüksége arra, hogy a hazai közvélemény előtt bizonyítsa: még mindig ereje teljében van” – mondta.
A rendezvény az „Egység ereje” nevet kapta. Közben Szerbiában már tíz hónapja húzódik a politikai válság, amely az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlása után robbant ki.
A tankok dübörgése és az aszfalt megrongálása nyugtalanságot kelt a lakosság körében.
A tiltakozó egyetemisták és polgárok viszont azt üzenik: „ők nem ijednek meg a páncélosoktól, sokkal inkább aggasztja őket, hogy a nehéz gépjárművek tovább pusztítják az amúgy is siralmas állapotban lévő utakat.”
A rezsim nem finomkodik: Tömény méreg a lázadó népnek?
Még mindig nem zárult le...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.