Az újvidéki vasútállomás egy évvel ezelőtti összeomlása nemcsak tragédiához, hanem elmélyülő, elmérgesedő társadalmi válsághoz is vezetett. Az évforduló napján Délvidék legnagyobb városa nagyszabású megmozdulásnak adott otthont.

Lehet, hogy ezúttal a Délvidék legnagyobb városa lesz a „végső leszámolás” helyszíne?

Így néznek ki közelről Aleksandar Vučić szerb elnök gazdaságot érintő „csodálatos intézkedései”.

A szerb hatóságok immár a nyílt diktatúrára emlékeztető módszerekkel próbálják megfélemlíteni az elégedetlen tömegeket és megfékezni a lázadás további fokozódását.

Alighanem végleg szétporladt a szerbiai dráma békés végkifejletének illúziója. Ez már egy igazi félelmetes, fékevesztett tohuvabohu. A kilencvenes évek háborús-hiperinflációs légkörében alaposan megedződött szerbiai és délvidéki lakosság egyre nehezebben viseli a mindennapi rémségek vakító kavalkádját.

Változatlan intenzitással folytatódnak a heves tiltakozások Szerbia-szerte. A lázadás epicentruma továbbra is Újvidék, ahol az egyetemisták és az elégedetlen polgárok az egyetem autonómiájának megsértése, a rendőri brutalitás, számos társuk bebörtönzése és bántalmazása ellen demonstrálnak, de elsősorban az előrehozott választások megtartását követelik.

Egy kis ízelítő az elmúlt hét nyomasztó, kegyetlen, s ugyanakkor helyenként bizarr vagy éppen szürreális szerbiai (és sajnos egyúttal délvidéki) eseményeiből és jelenségeiből.

A kultúra, amely az élet számos más területe mellett a mostani szerb rendszer egyik áldozata, nagymértékben tükrözi a nyomasztó társadalmi légkört, amelyben a délvidéki magyarok is próbálnak boldogulni.

Amikor tavaly november elsején leszakadt a „felújított“ újvidéki vasútállomás előtetője, amely alatt tizenhat ember vesztette életét, még nem lehetett sejteni, hogy a következő nyolc hónapban Szerbia- és Délvidék-szerte örvénylő káosz szippantja magába az egész társadalmat.