Az idősebb szerbiai és délvidéki polgárok bizonyára jól emlékeznek az 1993. év telén „becsapódott” hiperinflációra, amely sokáig elhúzódott és jelentősen kihatott az akkori összezsugorodott Jugoszlávia lakosságának életére. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, mégis tény, hogy 1993 és 1994 között 5 billiárd százalék volt az infláció. Az árak 313 millió százalékkal emelkedtek, azaz naponta 64,6 százalékkal drágult minden.
A hiperinfláció fő okai a szerb vezetőség által kirobbantott véres délszláv háborúkban és a súlyos kormányzati hibákban, valamint a Nyugat által (jogosan) bevezetett gazdasági szankciókban keresendők, de ugyanakkor a „felső körök” sorozatos manipulációi, a lakosság politikusok és bankok általi tudatos kisemmizése is hozzájárult a világtörténelem harmadik legnagyobb áremelkedési hullámához.
Eközben egy vékony réteg abnormálisan meggazdagodott milliók tragédiáján.
Számos szerbiai és montenegrói városban a hiperinflációs időkben a kenyérhez is nehéz volt hozzájutni. Az üzletek gyorsan kiürültek és bezártak, ahol pedig többé-kevésbé folyamatos maradt az áruellátás, a létfenntartási termékek ára naponta legalább háromszor, de olykor megesett, hogy tízszer-tizenötször is megváltozott (általában „felfelé”). Például előfordult, hogy a német márka (amely a mostani euró értékének mintegy felét tette ki), az utcai árfolyam szerint reggel 300 ezer dinárt ért, este pedig már meghaladta a 600 ezer dinárt. A fizetések és a nyugdíjak sok helyen mindössze 20-30 márka körül mozogtak.
A délvidéki polgárok jelentős része a súlyos megpróbáltatások ellenére leleményességének és szívósságának köszönhetően valamivel sikeresebben vészelte át azokat a nyomasztó időket, mint a közép- és a dél-szerbiaiak. A határ közelsége, a szabadkai bolhapiac és a kereskedelmi feketezóna ügyes kihasználása lehetővé tette a túlélést, mi több, egyes esetekben a szolid egzisztenciát is. Arról nem is beszélve, hogy az emberek közötti szolidaritás, összetartás jóval magasabb szinten volt, mint ma.
Miután a miloševići rezsim 1994-ben Dragoslav Avramović pénzügyi szakértőt nevezte ki bankkormányzóvá, ideiglenesen véget ért a hiperinfláció. Avramović stabilizációs programjának értelmében bevezették az új, konvertibilis dinárt, amely hivatalosan egy német márkát ért. A dinár árfolyamának rögzítése nyomán egy hét alatt nullára süllyedt az infláció. A folyamatot a független központi bank felügyelte. Miután azonban Avramović veszélyeztetni kezdte Slobodan Milošević elnök népszerűségét, 1996-ban leváltották. A pénz nyomtatása ismét eszeveszett tempóban folytatódott.
A mostani súlyos táradalmi és gazdasági válság...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.