John Hammondnak meg kellett volna halnia. Hogy 32 évvel ezelőtt, 1993-ban Steven Spielberg nem így döntött, az már előrevetítette a tőkés társaságok világuralmát, és hogy nem lehet más a politika. S ez nem is káoszelmélet, hanem a nemzeti digitális ébredés kora.
Mi veszett el az „Újjászületésben”?
Rendes, évtizedes rajongóként én is megnéztem a Jurassic World: Újjászületés című filmet. Ami után egyrészt joggal feltételezhettem, hogy a film készítői (már) nem szeretik a dinókat, másrészt – a dühödt kritikai hangok nyomán – arra is rá kellett döbbennem, hogy elveszett a lényeg.
Michael Crichton 1990-es Jurassic Parkja inkább vádbeszéd és ítélet, semmint dinós kalandfilm, ami aztán lett belőle. Crichton egy látnok volt: már a felvezető „InGen-ügyben” arra figyelmeztet, hogy a géntechnológia fejlődésében a legijesztőbb az, hogy még maguk a tudósok sem hoztak létre független ellenőrző csoportot. A lelkiismeretlen vállalat által okozott környezeti katasztrófa is nagyobb volt annál, mint ahogy azt Spielberg ábrázolta a filmvásznon.
A szabályozatlan tudományos tevékenység következményeit a politikai döntéshozók még akkor sem vették igazán komolyan, amikor a Parkhoz közeli településeken a dinoszauruszok már a bölcsőkből zsákmányolták a csecsemőket.
Vádirat és ítélet egyben
Amíg a csodát megálmodó John Hammond a folytatás reményében (is) életben maradt a filmben, a könyv nem kegyelmezett: az InGen vezetőjét megették a saját teremtményei, a cég pedig csődöt jelentett.
A tanulság nemcsak annyi, hogy most is egy, a magáncégek által vezérelt és a nemzetállamok által nehezen szabályozható tudományos forradalom küszöbén (vagy már azon túl) állunk, hanem az is, hogy kikopott a közéletből az a fajta kritikus gondolkodás, amit korábban antiglobalizmusnak neveztek.
TTIP, CETA: egyezmények és álláspontok
Bár szokás Orbán Viktort és kormányát elmaradott keleti despotaként jellemezni, a gyakorlatban a nyugati neoliberális szabadkereskedelem következetes támogatói. Még ennek tudatában is meglepő, amikor a magyar külgazdasági háttérbeszélgetéseken a bilaterális szerződések vitarendezési mechanizmusainak hasznosságát dicsérik.
Mára szinte komikusnak hangzik, hogy tíz éve, 2015-ben ezekben a napokban is Schiffer András (LMP) és Gyöngyösi Márton (Jobbik) országgyűlési képviselők nagykoalíciója az Európai Unió és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) ratifikációja ellen küzdött. Egy évtizede még lehetett parlament vitanapot tartani az ilyen szakpolitikai kérdésekről. A DK és a Fidesz támogatásával...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.