„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj.”
Szinte napra pontosan egy hónapja olvashatták tőlem az Öt.hu-n, hogy „miközben azért imádkozom, hogy az Egyesült Államok segítse meg végre az irániak forradalmát a terrorszervezeteket finanszírozó iszlám rezsimmel szemben, csendben csak azon dünnyögöm: nem lenne-e jobb a világnak, ha végre mindenhol ehetnénk a mekis hamburgert, nézhetnénk Sydney Sweeneyt a moziban, és a legnagyobb gondunk az lenne, hogy túl sok a reklám, ahelyett, hogy »szuverén módon« sínylődünk egy diktatúrában?”
Mikor jön már Sydney Sweeney?
Nos, a dolog egyik része bejött. Ali Hámeneit (végre) lebombázta az izraeli–amerikai koalíciós légierő. Az persze a „mi lett volna, ha” kategóriába tartozik, hogy ha csak néhány héttel korábban szállnak az ajatollah fölébe a gépek, akkor talán az a 32 ezer fiatal perzsa is élne még, akiket a terrorrezsim emberei a nyílt utcán pusztítottak el.
Hogy lesz-e (jó, engedékenyebben megfogalmazva: kell-e) Sydney Sweeney Iránban, az még a távoli jövő kérdése, és nem is ennek a földhözragadt cikknek a feladata a kérdés eldöntése.
Bár a teheráni és bécsi utcákon is ünnepeltek a szabad irániak, a Nyugatnak még mindig nehéz kimondania, hogy morálisan és emberileg a világ aligha lett rosszabb hely az ajatollah halálával. A hezitálás oka persze hétköznapi (leszámítva a szovjet érából itt maradt arab és/vagy iszlámpártiságot, valamint a muszlim bevándorlókkal szembeni belpolitikai függést): „az ördög ürüléke” (el excremento del diablo – venezuelai rajongóink kedvéért). Amúgy persze a kőolajról van szó, meg arról a hatvan kilométer hosszú Hormuzi-szorosról.
Kik a jó fiúk?
„Távol áll tőlem az a szemléletmód, amely a történelmi folyamatokat valamiféle univerzális jó és rossz közötti harcként írja le. Tartózkodom a moralizálástól; a geopolitikát az adatok, az érdekek ütközésének és egyezőségének, valamint a társadalmi folyamatokban tapasztalható mintázatok szemüvegén keresztül nézem. Az iráni események markáns gazdaság-, energia- és geopolitikai változásoknak ágyazhatnak meg, és hogy ez jobb vagy rosszabb világot teremtett-e, azt majd utólag eldöntik a filozófusok” – hűtötte le a kedélyemet Hortay Olivér, a Századvég energetikai- és klímapolitikai üzletágvezetője.
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.