Idén jelent meg Steven Wilson The Overview című albuma. Az angol zenész-dalszerző a kortárs könnyűzene megkerülhetetlen figurája, aki képes felismerni és alkalmazni a mainstream popzenében uralkodó fontos tendenciákat, és még abban is modern, hogy egy eleve anakronisztikus zsánert használt ugródeszkaként.

A százharmincadik album után sem biztos, hogy unom Frank Zappa zenéjét, pedig az utóbbi kiadványoknál gyakran felmerült bennem, hogy mintha kezdene a resztli többségbe kerülni, de csak annyiról van szó, hogy egy ekkorára duzzadt életművet úgy kell elfogadni, hogy bizonyos elemei sosem fognak a helyükre kerülni, mert ennyi hely egyszerűen nincs.

A több mint ötven év után újra bemutatott Live at Pompeii – MCMLXXII című koncertfelvétel azért is érdekes, mert egy olyan zenekart mutat meg, ami még nem érkezett be, hanem ott áll szupersztárság kapujában, nem pusztán emberi, de legalább ennyire zenei értelemben.