A százharmincadik album után sem biztos, hogy unom Frank Zappa zenéjét, pedig az utóbbi kiadványoknál gyakran felmerült bennem, hogy mintha kezdene a resztli többségbe kerülni, de csak annyiról van szó, hogy egy ekkorára duzzadt életművet úgy kell elfogadni, hogy bizonyos elemei sosem fognak a helyükre kerülni, mert ennyi hely egyszerűen nincs.
Frank Zappa katalógusát 2022-ben vásárolta fel a Universal Music Group a családi tröszttől, biztosítva ezzel, hogy további kincseket meg némi resztlit lehessen előbányászni a még százharminc kiadvány után is feneketlennek tűnő archívumból. A Cheaper Than Cheep Zappa egyik legnépszerűbb zenekarának egy eddig ismeretlen felvétele. A meglehetősen túlprezentált zenekar korábbi felvételei alapján meglepődtem, hogy ennek a kiadványnak jelentős a tápértéke, nem fog pár hallgatás után eltűnni a süllyesztőben.
Az évtizedek óta halott, inaktív, egyre kevésbé aktuális előadók fiókban maradt felvételein való nyerészkedésnek talán még sosem volt akkora piaca, mint manapság, ami mindenféle túlkapásokra ingerli az erre hajlamos a lemezkiadókat. Zappa esetében például komolyan felmerül a kérdés, befogadható-e évi két-három, soklemezes kiadvány, amik egy része nem ér többet néhány hallgatásnál. Abból a szempontból felesleges a felvetés, hogy ezek a kiadványok lényegében eladják magukat, Zappa közönségének legnagyobb részét az a mag adja, akik együtt öregedtek előbb Zappával, aztán az emlékével, ráadásul az életkorukból adódóan is fizetőképes keresletről van szó, akiknek többnyire nem okoz gondot magasabb összeget kifizetni, ha fizikai formátumban is szeretnék birtokolni az újdonságokat. A kerek évfordulókhoz való időnkénti ragaszkodáson túl viszont felesleges bármilyen koncepciót keresni a kiadványok sorában, amivel nem is lenne baj, de végignézve az elmúlt bő tíz év termését, a kiadványok egy részének a szavatossága hamar lejár, de ez minden bizonnyal az üzleti modell, valamint a korunk slendrián figyelmének egyik természetes velejárója is. Kivételek viszont vannak.
A ’74-es zenekar nemcsak a rajongók körében van magas polcon, ez a korszak termelte ki Zappa első Top 10-es, Apostrophe (’) című lemezét, ugyanakkor a 74-es zenekar, ahogy hivatkozni szokás rá, valójában nem egy állandó felállást jelentett, hanem olyan zenészeket, akik meghatározták ennek a korszaknak a karakterét. Ilyen volt a két dobos, Chester Thompson (később Weather Report, Genesis, Phil Collins) és Ralph Humphrey (aki Vinnie Colaiuta mellett...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.