Szeretjük a posztmodern nemzeti hősöket.
Ahogyan 1989. június 16-án az akkor 26 éves Orbán Viktor személyét és temperamentumát szívébe zárta a rendszerváltásra szomjazó magyar nemzet, amikor már az első mondatában elhangzott az addig csak suttogva emlegetett „orosz megszállás” kifejezés.
Ennek ellenpontja volt a 2006-os őszödi beszéd, amely teátrális őszinteségével akarta felhívni magára a figyelmet, és közvetve mégis Gyurcsány Ferenc bukásához vezetett.
A következő két évtizedben már Orbán Viktor uralta a politikai színpadot. Az „illiberális demokráciáról” szóló 2014-es beszéde éppúgy megosztotta a közvéleményt, mint a 2022-es tusványosi kijelentése, miszerint: „egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni”. Tucatnyi ehhez hasonló, emblematikus szónoklatot sorolhatnánk. Azonban az évek során a politikai beszédekhez fűződő érzelmi elvárások egyre szélsőségesebbekké váltak.
2022. október 23-án egy 18 éves gimnazista, Pankotai Lili, robbant be a köztudatba.
Nem politikai tevékenységével, hanem a szavaival. Egy slam poetry-stílusú, trágár nyelvezetű, rendszerkritikus szöveget mondott el egy politikai tüntetésen. Az iskolája, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma másnap el is határolódott tőle, Pankotai Lili nem sokkal később iskolát is váltott.
A beszéd komoly vitát indított: vajon elhangozhat-e trágár politikai szöveg egy nemzeti ünnepen, ha azt művészinek szánt formában adják elő?
Pankotai Lili neve ezután időről időre felbukkant a hírekben. Pert nyert volt iskolája ellen („a másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla megállapította, hogy Pankotai Lili személyiségi jogát megsértette volt iskolája azzal, hogy zaklató, ellenséges környezetet teremtett a diák politikai véleménynyilvánítása miatt” – írta 24.hu), szónokolt tüntetéseken, megbírságolták, majd közösségi adományok segítették ki. Közben leérettségizett.
2025 áprilisában újabb emblematikus – ám ismét nyomokban trágárságot tartalmazó – beszédével hívta fel magára a figyelmet: „Viktor, tőled tanultam, hogy aki nem látszik, az nem játszik. Nemsokára az én generációm következik. Tudok játszani, és készülj, mert szeretek is. Mi vagyunk a jelen és a kib*sz*tt jövő.”
A közönsége elfogadta. Ő is elfogadta önmagát. „Ti mind egyéniségek vagytok!” – ahogy Brian is mondta.
Sokan követtük Lili teátrális, ám őszinte kiállásait. Kritikái inkább voltak érzelmiek, mint megalapozottak, de huszonévesen ez nem feltétlenül hiba. Szokták mondani, ha valaki tizennyolc éves korában nem volt idealista, az talán nem is volt igazán tizennyolc éves.
Majd eljött...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
