A választásokkal ellentétben egy közvélemény-kutatásnál nem követelhetjük a kérdezőbiztosnak adott válaszok nyilvános újraszámolását, sem a kutatás megismétlését. Nincs helyi és országos Közvéleménykutatási Bizottság, akihez fellebbezhetünk, ha csalást gyanítunk. Akkor mit tehetünk, ha megbundázott kutatásról, cinkelt kérdőívekről hallunk? Hát, nem sokat.

„Amikor Magyarországon a kormánypárti kutatóintézetek és a nem kormánypárti kutatóintézetek egyes számai között 10-15 százalékpontos különbség van, akkor én kénytelen vagyok önöknek azt mondani, hogy ez így nagyon nem kerek, itt valami bűzlik. Valaki csal, valaki hazudik. Hogy ki csal, ki manipulál, én ezt önöknek nem tudom megmondani. Egyszerűen azért nem, mert én nem végzek közvélemény-kutatást, nincs rálátásom az adatbázisokra, nincs rálátásom arra, hogy a mintavételek mennyire pontosak. Tehát nem szeretnék senkit vádolni, de nekem eléggé büdös, hogy ekkora különbségek vannak” – fogalmazott nemrég Nagy Attila Tibor politikai elemző.

Azt, hogy ki csal, manipulál vagy hazudik, én se tudom megmondani. A szekértáboros buboréklakóknak ez könnyű: ők tudják, hogy ilyet csak az ellenfél tehet. Amennyiben pedig az övéikről derülne ki ilyesmi, azt is letagadnák. Vagy kidumálnák, hogy mivel itt a Nemzet Sorsa és/vagy a Demokrácia Helyreállítása forog kockán, nem akadhatunk fenn holmi bagatell módszertani eltéréseken.

Engem viszont (s azt gondolom, nem vagyok egyedül) ciklusoktól, rendszerektől, pártoktól és kutatócégektől függetlenül érdekel az igazság: sáros-e valaki? S ha igen, vajon ki? Ennek tisztázásához fel kell tenni a kérdést: miért csalna tudatosan a politikai tartalmú felmérésekben egy közvélemény-kutató? Nyilván azért, mert valamilyen anyagi vagy ideológiai érdeke fűződik ahhoz, hogy az egyik párt a kutatásokban jobban, a másik rosszabbul álljon a valódi támogatottságánál. 

Hol a füstölgő puskacső?

Ha füstölgő puskacsővel nem is tudok szolgálni, a potenciális indítékként szolgáló elfogultság, részrehajlás gyanúját már húsz éve szóvá tettem. (Egy olyan cikkben, amelyet linkelni nem tudok, mert csak az Arcanum őrzi.) 2004 augusztusában, az MSZP–SZDSZ-kormány idején a Népszavában idéztem egy közvélemény-kutatási szaktekintélyt, aki az 1998-as választási kampány idején egy szakmai tanácskozáson „érdes stílusban bírálta Hann Endrét, Levendel Ádámot és Kolosi Tamást. Hannt azért, mert az 1994-es választások két fordulója között a Medián úgymond gyors felméréssel legitimálta az SZDSZ koalícióba vonulását, Levendelt, mert az MSZP választmányi ülésén a politológia...