Az Öt legfrissebb adásában többek közt az izraeli-iráni konfliktus, az áradó tiszás adatok, és fővárosi szervezésű Pride került terítékre.

Konok Péter szerint, amit a Közel-Keleten most látunk, igazából nem új háború. Úgy véli, sok évtizedes hatalmi harc ez, amely valójában nem Izrael és Irán között zajlik, mert tétje elsősorban a nyugati világ érdekeinek érvényesítése a régióban. A most kirobbant konfliktusban a történész egyértelműen Izraelt látja agresszornak, azzal együtt, hogy „rémes rezsimnek” tartja a perzsa államon uralkodó elitet is. Igaz, ugyanezt gondolja Netanjahu kormányáról is. Konok nem fogadja el a „megelőző csapás” indokát, amelyre már számtalan agresszor hivatkozott a történelem során.

Ceglédi Zoltán szerint le kéne vetkőzni azt az illúziót, hogy a háborúknak egyszer vége lesz. A különféle történelmi fordulópontok alkalmával a háborút, mint jelenséget „megpróbáljuk begyömöszölni egy zsákba, amiből mindig kibújik valahol”.  Ilyennek látja az izraeli-iráni szembenállást is, mert „vissza lehet bombázni abba az állapotba” az iszlamista államot, hogy ne legyen képes atomfegyvert előállítani”, de „a szándék, a gondolat” megmarad.

Dévényi István emlékeztet: az irániak az atomfegyver előállításának már nem csak az előszobájában voltak, de „ott toporogtak a nappaliban.”. Úgy látja, a konfliktus éleződéséhez az is hozzájárult, hogy az oroszok technikai segítséget ajánlottak az iráni nukleáris programhoz. Szerinte Putyinnak most jól jön, hogy a világ nem Ukrajnáról, hanem a Közel-Keletről beszél, az olajárak emelkedése pedig hatalmas üzletet jelenthet számára.

Hont András szerint viszont Putyin ebben az ügyben „kis játékos”, és igazából az is „melléküzemág”, ami Iránban történik. Sokkal fontosabb szereplőnek tartja Kínát, amely például a szaúdi-iráni megbékélést is tető alá hozta a közelmúltban. Ha a Közel-Kelet szóba kerül, nem maradhat el a Konok-Hont csörte, és erre természetesen most is sor került. Hont András szerint nem lehet egy kalap alá venni a „rendszeren belül javítható” izraeli demokráciát és az iráni teokráciát. Attól, hogy a megelőző csapás sok esetben bizonyult hazugságnak, most lehet igaz – mutatott rá. Emlékeztetett:  nem Izrael és nem is az USA, hanem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentette, hogy Irán megszegte a 2015-ös megállapodást. „Ha Iránnak atomfegyvere lenne, akkor ahhoz képest fityfene lenne Gáza, Ciszjordánia és a többi” – szögezte le.

Mi jöhet Iránban, ha sikerül megbuktatni a jelenlegi rendszert? Ki a felelős a Tisza adatszivárgási botrányáért, és mit árul el az ominózus lista a szervezetről? Sikerül-e papírra írt ikszekre váltani a Tisza online lájkjait? Ki kezdett el propagandasajtót csinálni, és van-e még független magyar média? Magyar Péter az óellenzék után az ósajtót is beszántja? Az állam finanszírozza a betiltott Pride-ot? Mi volt Orbán valódi célja a melegfelvonulás elleni kampánnyal?

Erről, és még számos más témáról is parázs vita zajlott a stúdióban.

A műsor itt tekinthető meg: