Miközben Európa versenyképességi tervéből csak minden tizedik ajánlás valósult meg, az Európai Unió vezetése szankciócsomagokat gyárt, választásokat felügyelget és tagállamokat fegyelmez. Alább a tények, számok és következtetések.
Kiindulópont: egy Marshall-terv, amelyre Európa ráhúzta az asztalterítőt
2024 szeptemberében Mario Draghi – az Európai Központi Bank egykori elnöke – letette az asztalra azt a dokumentumot, amelyet Ursula von der Leyen felkérésére egy éven át készített. Az Economist a Marshall-tervhez hasonlította az új terv léptékét. Draghi nem kertelt: ha az EU nem cselekszik, „lassú agónia” vár rá a globális versenyben.
„Amennyiben Európa nem tud termelékenyebbé válni, kénytelenek leszünk választani. Nem leszünk képesek egyszerre az új technológiák vezetőjévé, a klímaváltozás felelős kezelőjévé és független szereplővé válni a világszínpadon” – jelentette ki Mario Draghi 2024-ben.
A 383 konkrét ajánlást tartalmazó dokumentum három kihívást azonosított:
- egyre mélyülő innovációs szakadék az USA-val és Kínával szemben,
- a dekarbonizáció és versenyképesség összekapcsolásának szükségessége,
- a stratégiai függőségek csökkentése.
Draghi legfontosabb ajánlásai:
- Évi 750–800 milliárd euró pótlólagos beruházás – az EU GDP-jének 4,4–4,7%-a – közös hitelfelvételből finanszírozva. Németország és Hollandia ezt azonnal ellenezte, Franciaország és Spanyolország támogatta. A finanszírozási terv füstbe ment.
- A tőkepiaci unió befejezése: az európai megtakarítások – amelyek nominálisan meghaladják az amerikaiakat – New York helyett Európában csatornázódjanak be. Egységes értékpapír-felügyelet, páneurópai befektetési termékek.
- Szabályozási tehermentesítés: önálló bizottsági alelnöki poszt létrehozása az EU jogszabályainak átvilágítására. Minimum 25%-os adatszolgáltatás-csökkentés, kkv-k esetében 50%.
- Energiapolitika: az EU-ban az energiaárak jóval magasabbak, mint az USA-ban vagy Kínában – strukturális versenyképességi hátrány. Egységes energiapiac és az árak szétválasztása szükséges. Ez az egyetlen kategória, ahol a teljesítés pontosan nulla.
- Kutatás és innováció: a Horizon Europe forráshiánya miatt a kiváló pályázatok többsége elesik. Draghi az uniós kutatási költségvetés legalább megduplázását és az EBB kockázati tőkés szerepvállalását javasolta.
- Stratégiai függetlenség: az EU importjának 40%-a nehezen helyettesíthető, nem szövetséges forrásokból érkezik. Valódi külgazdasági reálpolitika szükséges: készletfelhalmozás, ipari partnerségek, saját nyersanyagbázis.
Az audit eredménye: tíz ajánlásból kilenc „elpárolgott”
Az EPIC (European Policy Innovation Council) 2026 februárjában mutatta be az első teljes auditot az Európai Parlamentben. Az eredmény lesújtó:
A JEDI (Joint European Disruptive Initiative) vállalkozói megfigyelő szervezet még keményebben fogalmaz: a 20 legfontosabb ajánlásból 2025 szeptemberéig egyetlenegy sem valósult meg teljes mértékben. Ágazati bontásban: a közlekedés élen jár (26,8%), a kritikus nyersanyagok terén volt némi előrelépés (33,3%). Az energiaszektorban a teljes megvalósítás mértéke pontosan nulla. Draghi legsürgetőbb reformja egyszerűen megfulladt a tagállami érzékenységek és bürokratikus bonyodalmak útvesztőjében.
„Minden egyes kihívás, amelyre a jelentésemben rámutattam, azóta csak súlyosbodott” – jelntette kis Mario Draghi 2025 szeptemberében.
A Von der Leyen–Kallas Duo Fantasticus: mire ment az energia?
Miközben a Draghi-terv az archívumba került, az EU-vezetés korántsem tétlenkedett – csak nem ott, ahol kellett volna.
Ukrajna finanszírozása – a legdrágább projekt
Az EU és tagállamai összesen 187,3 milliárd eurót juttattak Ukrajnának. Az Ukraine Facility 50 milliárd eurós keretet biztosít 2024–2027 között; 2026 januárban 90 milliárd eurós kamatmentes hitelben is megállapodtak a tagállamok – úgy, hogy egyikük sem kérdezte meg a választópolgárait.
Nem kell közgazdasági Nobel-díj ahhoz, amit a józan paraszti ész is felfog:
Von der Leyen kilenc alkalommal látogatott Kijevbe az orosz inváziót követően. Ugyanez az elszántság – a Draghi-ajánlások esetében – teljes mértékben hiányzott. Az összehasonlítás önmagáért beszél: a „takarékos” tagállamok az évi 800 milliárd eurós versenyképességi beruházásra azonnal nemet mondtak – Ukrajna esetében rendre aláírják a következő csomagot.
Orosz szankciók – Európa lábon lövi magát is
2024 júniusától 2026 áprilisáig az EU hat újabb szankciócsomagot fogadott el (14–20. csomag). Az eredmény mérsékelt: Oroszország olajbevételei 2025-ben 24%-kal csökkentek, de Kína és India felvásárolta az orosz nyersanyagokat, az orosz árnyékflotta 640 hajóra duzzadt, az USA Trump alatt nem csatlakozott az olajársapkához. A szankciós politika aszimmetrikussá vált: az EU viseli a következményeket, miközben a hatás korlátozott. Az EU eközben nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Moszkvával – a háború folytatását és a fegyverkezést sürgeti.
Ha összerakom az összes folyamatot, önkéntelenül felmerül: mit akar az EU valójában Oroszországtól? Mi az, ami Oroszországban bőségesen megvan, a Nyugaton pedig tartós hiánycikk, és ami nélkül a nyugati gazdaság nem tud működni? Ha a háború proxy jellegét, az EU fegyverkezését és az uszítást számba vesszük, nem kell túl kreatívnak lenni a válaszhoz.
A nyugati jólét jelentős részben a kimerülőben lévő gyarmatokon alapult. Előfordulhat, hogy az EU új stratégiai készletek után kutat és Oroszország a célpont? És Ukrajna csak az előretolt részleg, amely Oroszország meggyengítését szolgálja, és az EU utána maga indít háborút az oroszok ellen (vagy úgy mutatja be, mintha az oroszok támadták volna meg az EU-t), amit már most előkészít a nyugati retorikával?
Ha ez az eszmefuttatás mégis közel járna az igazsághoz, egy nagy baj van, egy kapiális stratégia hiba a fantasztikus páros gondolkodásában: amennyiben az EU háborúba keveredik az oroszokkal, az lesz az a pillanat, amikor Kína teljes erővel és tevőlegesen be fog lépni – az oroszok oldalán. Egy nagyon egyszerű okból kifolyólag: az már közvetlenül sértené Kína elemi érdekeit.
Románia – demokrácia-export visszafelé
2024 novemberében Călin Georgescu ismeretlen jelölt megnyerte a román elnökválasztás első fordulóját. A román alkotmánybíróság precedens nélküli döntéssel megsemmisítette az eredményt külföldi beavatkozásra és TikTok-manipulációra hivatkozva. Von der Leyen „a demokratikus értékek megerősítéseként” üdvözölte a döntést. Thierry Breton volt biztos nyilvánosan kijelentette: ha az AfD megnyerné a német választásokat, az EU ugyanúgy megsemmisíthetné azokat – ez vihart kavart, és élesen felvetette: hol végződik a „demokráciavédelem” és hol kezdődik a politikai mérnökmunka? Az újrarendezett választást 2025 májusában a pro-EU Nicușor Dan nyerte. Brüsszel elégedett volt.
Magyarország – hét éve tart a kafkai vegzálás
Az EU körülbelül 18 milliárd euró kohéziós és helyreállítási forrást tart befagyasztva Magyarországtól. Ebből 2024–2025-ben több mint 2 milliárd euró véglegesen elveszett – lejárt a határidő. Az Article 7 eljárás 2018 óta napirenden van; a Tanács záró megállapítása évek óta változatlan: „a Tanács folyamatosan foglalkozik az üggyel.” Ez a bürokratikus tehetetlenség tökéletes dokumentuma. A fejezet 2026 tavaszán fordul: Orbán elveszítette a választásokat Magyar Péterrel szemben. A befagyasztott milliárdok sorsa egyelőre nyitott.
Az EU–Kína-csúcs és az amerikai béketárgyalások
A 25. EU–Kína-csúcson (Peking, 2025. július) Hszi nem ment Brüsszelbe; a találkozót két napról egyre rövidítette. Sem a 305 milliárd eurós kereskedelmi deficitben, sem a kínai elektromos autók dömpingjében, sem az Oroszországnak szállított kettős felhasználású technológia ügyében nem született érdemi megállapodás. Amikor Trump 2025 elején közvetlen tárgyalásokat kezdeményezett Moszkvával, az EU kimaradt. Von der Leyen ugyan „centrális szerepet” követelt, de Brüsszel közel másfél éven át szinte teljes tárgyalási mellőzöttségbe süllyedt – csak „érintettként” konzultálták utólag.
Összefoglaló: mire pazarolta energiáját az EU?
Dilettantizmus, ideológia és a lassú agónia
A Draghi-jelentés hivatkozási alappá vált – ezt jelzi a 2026-os Károly-díj is. A tényleges megvalósítás üteme azonban fájdalmasan lassú: az auditok 10–14%-os teljesítési arányról szólnak. A termelékenységi lemaradás, az energiaárak, az innovációs szakadék – mind csak mélyült azóta.
A legnagyobb strukturális akadály változatlan: az évi 800 milliárd eurós közös beruházás olyan politikai falba ütközik, amelyet sem a Covid, sem az energiaválság, sem az orosz agresszió nem tudott áttörni. Az EU keretrendszereket épít – de a keretrendszer és a politikai bátorság között óriási a távolság.
Az EU intézményi architektúrája – ahogy Draghi maga is megjegyezte – békeidőre tervezett szerkezet. A szankciók, a válságfinanszírozás és a demokratikus „kármentés” végeláthatatlan ügyekké válnak, mert nincs elég politikai súly a valódi reformokhoz. Ezt sem szankciócsomagokkal, sem Budapest–Brüsszel-showdownnal, sem pekingi protokollvitákkal nem lehet megoldani.
A valódi kérdés: lesz-e valaha politikai bátorság az érdemi reformokhoz, mielőtt a lassú agónia visszavonhatatlanná válik?
Forrás: EPIC Draghi Observatory (2026. február), JEDI Draghi Tracker (2025. szeptember), Európai Bizottság, Bruegel, Euronews, CFR, Ludovika.hu, Telex.hu
Borítókép: Mario Draghi 2026. május 14-én az Aacheni dómban a Nagy Károly-díj átvételének napján / fotó: Thomas Banneyer / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Bejelentkezés