A választásokat követően Gavra Gábor vendégeként Kóczián Péter is értékelte és elemezte a történteket.
 


Kóczián szerint a központi szereplő Magyar Péter képes volt létrehozni egy hihetetlen mértékű „választói koncentrációt”, emiatt az emberek egy pártra szavaztak, miközben a Fidesznek meg azt kell kitalálnia, hogy változtassanak-e belül vagy sem, hiszen lényegében Orbán érte el, hogy ennyien szavaztak Magyar Péterre. Kóczián szerint két lehetőség rajzolódik ki: vagy Magyar remek teljesítményt nyújtó politikus, aki „zseniálisan keverte ki” a kampányt és a mondanivalóját és sikerült eddigi nem szavazókat megszólítania, vagy Orbán Viktornak sikerült annyira erőteljeseket mondania, hogy ezzel „föltüzelte a vele egyet nem értőket” és így olyan emberek is elmentek szavazni, akik eddig nem foglalkoztak politikával.

Kóczián úgy látja, hogy Orbán „túltolta a biciklit”, „túl arrogánssá vált” és a párton belül is elkövetett hibákat. Hibaként említi, hogy a kegyelmi botrány után a Fidesz nem vont le valódi politikai következtetést, Magyar Péter ezt használta ki. Valamilyen oknál fogva a fideszes szakemberek nem érezték meg, hogy a gyerekvédelem témája visszaüthet, szerinte hiányzott, hogy „nem volt látványos javulás a gyermekvédelmi intézményekben”.

Szóba hozták, hogy Novák lemondása szükséges volt-e, vagy lettek volna-e más politikai alternatívák. Kóczián arról beszélt, egy jól működő, reziliens szervezetben szükség van arra, hogy megjelenhessenek visszajelzések. A Fidesz-eredményvárón valóban csalódott emberek vettek részt, akiken látszott, tényleg elhitték addig a pillanatig, hogy jól állt a pártjuk. Ennek kapcsán Kóczián kifejtette, hogyan „dugult be” a rendszer, hogyan kampányolt Lázár belső ellenhangként, és hogy szükséges-e egy „B csapat” egy kampányban, amely csapat arra is készül, mi van, ha váltani kell, ha reagálni kell, ha bejön egy új közvéleménykutatás, vagy amikor kiderül, nem jól mennek a dolgok – és ezekre a „B csapat” vezetőjének a szervezet vezetőjét kell felkészítenie. Ugyanakkor Gavra szerint a magyar pártokon belül nemigen van lehetőség a visszajelzésekre, a szabad vitákra, ami előrevetíti, hogy egy párt „addig fog röpülni, amíg a személyes forrásból táplálkozó tehetség kitart”.

A kispártok esetében más kérdések merültek fel: a Mi Hazánk bejutása például Gavra szerint annak köszönhető, hogy volt saját ügyük, témájuk, és a DK-val és a Kutyapárttal ellentétben sokkal erőteljesebben el tudták különíteni magukat a Fidesztől, aminek „nem volt olyan varázsa”, mint az ellenzéki oldalon a Tiszának a DK-ra és a Kutyákra. Kóczián szerint, ha egy pártban kultusz épült az egyszemélyi vezető köré, utódlásra nincs lehetőség és a párton belüli pluralizmust, illetve ugyanígy a visszajelzés lehetőségeit is csökkenti ez a fajta működés.

A Mi Hazánk, teszik hozzá, nem csak mondta, hanem meg is tudta mutatni, hogyan képzeli az alternatív politikai erőt, úgy anno az LMP vagy most a Kutyapárt nem.

A másik kispártról, a DK-ról szólva előkerült, hogy azok kvázi „szereposztó díványt” üzemeltettek a pártirodájukban, mert poszt-MSZP pártként saját magukra úgy gondoltak, hogy „mi születtünk vezető pozícióba”, ilyen módon pedig felülről irányíthajták a történéseket. Gyurcsányt látják kivételnek abból a szempontból, hogy ő szintén képes volt – párton belül – felépíteni egy cselekvő alternatívát.

Gavra erre reagálva megjegyzi, szerinte „egyre inkább az egyszemélyes és még egyszemélyesebb és még-még-még egyszemélyesebb pártok felé megyünk”, de a felvetett szempontot egy következő műsorban tervezik kibontani.