Mit jelent az ukrán pénzszállítók ügye a kampány szempontjából? Segít-e, ha kémregényeket is rendszeresen olvastunk? Többek közt beszélgetett kedden Vogyerák Anikó az ÖT-ben vendégeivel Konok Péterrel, Kóczián Péterrel, Ceglédi Zoltánnal és Hont Andrással.
 


Konok Péter a teljes történettel – lefogott pénzszállítók, lefoglalt pénz és aranyrudak – kapcsolatban közölte, őszintén „nem érti ezt az egészet”, de egyértelműnek és magától értetődőnek is veszi, hogy „mind az ukránok, mind az oroszok beavatkoznak a magyar választásba” érdekeik szerint. Ugyanakkor Konok ezt – és a választási hajszát is – kevésbé fontos dologként is jellemezte, hiszen „eközben a kormánynak más feladata is volt: kormányozni, csak azt meg szarul csinálta”.

Kóczián Péter azt hangsúlyozta, ritka pillanat, hogy a titkosszolgálatok világára bármennyire is ráláthat a hírfogyasztó. Itt sem világos szerinte, hogy a pénzszállítmányok mennyire voltak rendszeresek, honnan jöttek, csak Magyarországon keresztül jöttek-e, és így tovább – így az alapvető tények ismeretének hiányában magát a tényállást sem lehet megállapítani. A magyar sajtó pedig kísérletet sem tett eddig erre, tette hozzá.

Hont András rámutatott, míg Konok Péter kémregényekhez szokott, addig a Fidesz és a Tisza „dajkameséket gyártanak, angyali jóról és ördögi gonoszról”. Hozzátette, ami pedig a pénzszállítós akciót, a zavarkeltést, valamint Zelenszkij érdekeit illeti, ha Ukrajna vezetése valóban szembenéz azzal a helyzettel, hogy Magyar Péter lehet a magyar miniszterelnök, akkor azt is tudja, Magyarországon „káosz várható”, az ilyen terep pedig lényegében ideális orosz működési terület az EU-ban. Ezt Kijevben is tudnia kell mindenkinek. Viszont az erről folytatott komplex beszélgetésekre nem nyílik tér.

Ceglédi Zoltán eközben azért megkísérelte felvetni azt is, hogy ugyan titkosszolgálati akciók Magyarországon mindig is voltak, ezt a jelenlegi helyzetet mégsem lehet összehasonlítani egy klasszikus, szokásos helyzettel: a külföldi akciók, a beavatkozási kísérletek száma ugyanis megnőtt – a kérdés, mit jelent ez a jövőre nézve. Annyit azért már most is meg lehet állapítani, „Orbán Viktor az eddig is létező külföldi beavatkozás-állítására építette rá hézagmentesen ezt az ügyet.”

Arra a kijelentésre, miszerint a Fidesz biztosan téved abban, hogy a szállított ukrán pénz „a Tiszának szánt pártpénz” is lehetett, Hont András megjegyezte, ez nem állja meg a helyét. A lehetőség szerinte igenis fennáll, hiszen „láttunk már ilyet a 2022-ben is, a mikroadományozók mikropénzeivel”, a magyar pártfinanszírozással összefüggő hasonló legendás ügyeket is ismerhetünk, nem lehet tehát ezt a verziót sem rögtön kizárni.

Felmerült az is: Magyarország az Ukrajna elleni orosz támadás kezdete óta, ugyan a nyilvánosság számára rejtett módon, de segítheti az országot. Erről senki sem beszél, hiszen a kormánynak a saját, ukránellenes narratívája miatt ezt feltárni természetesen nem érdeke, az ellenzék pedig ezzel szemben a Putyin-szolga Orbán-kép miatt nem akar beszélni erről – és így tesz a két nagy párttal szimpatizáló, kétosztatú nyilvánosság is.

A műsor további részéből kiderül, hogy gumicsont volt-e az, amiről a műsor vendégei a műsoridő nagy részében eszmét cseréltek, és ha igen, mik a „valódi ügyek”. Szó esik arról is, miért éppen Dobrev Klára védte meg a Kutyapártot, és hogy egyébként érdemes-e őket védeni, hogy ki a valódi protesztpárt 2026-ban, valamint, hogy hová való a sportkommentátor és hová nem.