Sokszor írtam már róla: az utóbbi két évben a magyar politika a NER-en belüli összefeszülésre szűkült. Fogalmaztam úgy is, hogy a mai magyar belpolitikai összefeszülés lényegében NER-en belüli elitharc. Aminek az egyik – a Fidesz számára kedvezőtlen – kimenete következésképpen rendszerváltás helyett csak elitváltás lehet. A NER-en belüli összefeszülés és a NER-en belüli elitharc két különböző jelenség, de összeérnek és párban alkotnak egészet. És sok mindent meg is magyaráznak abból, mi miért történik. Nézzük sorban.

A NER-en belüli elitharc azt jelenti, hogy

a NER jelenleg hatalmat gyakorló elitje csap össze egy a NER-ben szocializálódott, annak működési mechanizmusain pallérozódott, korábban a rendszer különféle pontjain foglalkoztatott, ott pozíciókat korábban elfoglaló, később a partvonalra került elitcsoporttal

(tágabb értelemben pedig többek közt egy olyan társadalmi közeg startolt rá hatalmi pozíciókra, amely az elmúlt tizenöt évben a rendszer kedvezményezettje volt, ám most különböző okokból az ország vezetésére kéri a felhatalmazást). Az úgynevezett óellenzéki tábor egy része aktív támogatója ennek (arra lettek szocializálva korábban, hogy a legesélyesebb ellenzékit kell támogatni – a partvonalon kívülre szorított volt pártjaik most ették-eszik meg, amit főztek), egy másik része némi szájhúzogatás közepette passzív drukker, de nyilvánvaló Tisza szavazó („ha csak egy napig látom, hogy Orbán Viktornak rossz, nekem már megérte” – hangzik a ma közkeletű indoklás). És vannak, akik a kisebbik rossznak tartják Magyar Péter pártját.

A NER-en belüli összefeszülést pedig értsük egyszerre hétköznapi és absztrakt módon.

2024 tavaszától a magyar politikai élet lényegében a NER-en belülre került.

Akkor is, ha ez tetszik egyeseknek, és akkor is, ha nem. Schiffer doktor hangján mondom: „Ez a helyzet”.

Az elmúlt két évben az ellenzéki világ olyan praxisokat, szimbólumokat, viselkedésmódokat, személyeket legitimált, fogadott el rendben lévőnek, amiket korábban sosem. Elég, ha csak a legszimbolikusabb figurát vesszük: Magyar Péter maga lett volna a NER-es Ken baba, ha annak legyártását 2024 februárja előtt a magyar ellenzék kérte volna a Matteltől – ő lett volna (sőt, hát: ő volt) az arrogáns, sikermellényes, slim fit NER-ficsúr. Felbukkanása után szinte azonnal lekerült az asztalról az a kérdés, hogy a személye ilyen összefüggésben elfogadható-e. Vagy tán oda sem került. 

Mindez azonban...