Magyarország nemrég átesett az idei nyár első komolyabb hőhullámán, a sajtó pedig idén a szokásosnál is agresszívabban tuszkolta le a torkunkon a hőkupola kifejezést, sokat beszélt a hőség halálos áldozatairól, és nem volt rest az idei évtől kezdődő szuper El Niño-jelenséget sem emlegetni. Holott a hőkupolának önmagában nincs köze a klímaváltozáshoz, az El Niño alig befolyásolja hazánk időjárását, ami pedig a halálos áldozatokat illeti, a sajtó következetesen elmulasztja tisztázni, hogy ezek nagy többsége rossz emberi döntések, nem pedig közvetlenül a szélsőséges időjárás következményei. Mondom mindezt úgy, hogy egyébként aligha túlozhatnánk el a felmelegedés társadalomra és a környezetünkre mért csapásait. A Balaton a múlt hét elejére harminc fok fölé melegedett, megdőlt az országos melegrekord, és Paks környékén is „pislogtak a lámpák”.
Az emberek reakciója vegyes. Egy részük idegesítően lekicsinyli a klímaválságot és az egészet elintézi annyival, hogy „nyár van”, mások meg azon hőzöngenek Facebook-csoportok kommentmezőiben, hogy a meteorológusok nem tudnak semmit. Megint mások, köztük én is, egyszerűen csak vergődünk amiatt, hogy az alkalmazkodáson túl lényegében tehetetlenek vagyunk. Illetve dühöngünk amiatt, hogy noha már évek óta kapjuk a közel negyven fokkal érkező hőhullámokat – minimum három éve kifejezetten gyakran –, a társadalom még mindig nem reagál érdemben.
De miért is reagálna? Szeptember közepén az egészet elfelejtjük, a sötét téli évszak végére meg már mindenki a pokolba kívánja a hideget, és örül, hogy februárban tizenöt fok van. Csakhogy ekkor kellene, hogy eszükbe jusson, hogy a februári melegnek ára van, amit aztán júniustól augusztusig fizetünk meg. Mert nem,
Külföldi kommentszekciókban és Reddit-folyamokban már évek óta olvasok az erre vonatkozó dilemmákról és kulturális különbségről. Egy amerikai számára evidens a légkondicionáló használata. Hogy is ne lenne az, amikor Kalifornia, Texas vagy Új-Mexikó egyes vidékein másképp létezni sem lehet? Ez is egyfajta alkalmazkodás, ahogy az északi-afrikaiak, közel-keletiek visszahúzódó életmódja is. De, mint mindennel, Európa ezzel is nehezen küzd meg, és részben hasonló okokból, mint minden mással. A tradíció, a szigorú szabályozások, és örökségünk, a szűk, középkori alapokra épült városszerkezetek, valamint a hagyományosan hűvösebb klíma miatt. A kontinens éghajlatát az utóbbi évekig jellemzően elkerülték a brutális szélsőségek, de azt hiszem, ennek búcsút mondhatunk. A legtöbb statisztika szerint Európa éghajlata melegszik a leggyorsabban a Földön, ezen belül pedig kifejezetten gyorsan a közép-magyarországi régió.
Míg azonban Magyarországon lényegében csak oda nem szerel az ember klímát, ahová nem tud, addig Bécsben komoly engedélyeztetésekkel és tiltásokkal kell megküzdenie a meleg miatt szenvedőknek. De nem feltétlenül divat a klímahasználat Európában máshol, például Németországban, az Egyesült Királyságban, de Olaszországban sem. A más kontinensről érkezett turisták pedig nem értik, miért van minden kávézóban hőség, holott az a béke hűs szigete kellene, hogy legyen. Mindemellett nem mellékes az a tény sem, hogy Európa északabbi országainak épületeit nem arra tervezték, hogy a meleget kint tartsák, épp ellenkezőleg. A következtetést mindenki le tudja vonni. A párizsi cinktetős, tetőtéri lakások bérlőinek életkörülményeiről pedig ne is beszéljünk.
És ha már Párizs, akkor érdemes leszögezni: a klímaváltozás Európában Franciaországot érinti a legsúlyosabb mértékben, ahol a bőven tíz fok fölötti anomáliákkal érkező „hőkupolák” a Francia-középhegység, az Atlanti-óceán és a La Manche-csatorna által bezárt régóiban sorra produkálják a negyvenhárom fok körüli, napokon át tartó maximumokat. Itt akár tizenöt fokos nyári eltérésekről kell beszélnünk, mely önmagában beszédes, tekintve, hogy nem ez a megszokott. És ennek kapcsán már megkerülhetetlen a kérdés, hogy meddig marad anomália az anomália.
Konszenzus uralkodik a tudományban annak tekintetében, hogy az ilyen fokú eltéréseket az üvegházhatású gázok jelenléte okozza, legfeljebb az ezt tagadó politika és annak lobbistái, illetve előbbiek szavazói nem akarják ezt belátni.
De a tagadásnak még ennél különösebb formájával is találkozni. Nem egy kommentet olvastam magyar fórumokon, melyek szerint az időjárást valakik szándékosan befolyásolják, a mi kárunkra. Nem konteó ez, hanem egy világmagyarázati toposz: ha valamiért nem jó nekünk, és képtelenek vagyunk ezt elfogadni, mert nincs rá kézzel fogható magyarázat, keressünk egy bűnbakot, vagy gondoljunk egyszerűen arra, hogy valakinek érdekében áll, hogy nekünk rossz legyen.
Úgy gondolom, a tagadás különböző formái már részét képezik a megküzdésnek azzal, hogy a nagypolitika aligha fog érdemi választ adni erre a problémára. Az olajipar és a fosszilis tüzelőanyagok kereskedelme a világgazdaság motorját képezik, és még úgyis szennyezik a környezetet, hogy a nemrég „megtalált” palatermékek kevésbé szennyezőek. És ha figyelembe vesszük, hogy számos közel-keleti energiacég foglalkozik már a szénalapú üzemanyagok felhasználásából származó károk semlegesítésével, világossá válhat számunkra, hogy ez ügyben sem az okokat fogják kezelni, hanem piaci választ igyekeznek adni a következményekre. Az olajipari cégek egész egyszerűen általánosabb energiacégekké vedlenek át. Ez a liberális-kapitalista megközelítés. És persze, lehetne ennél rosszabb is.
És itt érkezem el a lényeghez.
Tudomásul kell vennünk, hogy nyáron követni kell az előrejelzéseket, hogy át kell tervezni a nyaralásunkat, rugalmasabbá kell tenni a munkaidőnket, nem feszegetni tűrőképességünk határait, és sokkal-sokkal nagyobb figyelemmel kell lennünk embertársainkra. Az hagyján például, hogy a magyar ember, ha tudja, nyáron veszi ki a szabadságát és utazik külföldre, de a többség még mindig alig enged abból, hogy kifejezetten július közepe és augusztus huszadika között menjen pihenni. De nem engednek a munkáltatók és a tanév rendje sem. Így mindenki akkor utazik, amikor az egész ország, sőt egész Európa megindul, amikor legnagyobb esély van rá, hogy harmincöt fokban, tömegben kell városnézésre indulni, és hasonló melegben kell kifeküdni a hasonlóan meleg és zsúfolt, ráadásként fülledt tengerpartra, az egyébként is húgymeleg tenger mellé. A hangsúly a kell szón van. Mert ha már kifizettük, meg ha már így szoktuk meg, akkor mindent meg kell néznünk és úgy kell lennie és ott kell lennünk, akkor is, ha a hőgutát kockáztatjuk, vagy minimum a nyaralással nem kompatibilis kellemetlenségeket vállalunk. Persze, nekem, aki szeptemberben nyaralok, örülnöm kellene ennek. Se tömeg, se kánikula, se magas árak – egyelőre.
De mindebben nem önmagukban a gyakori hőhullámok a ludasak, hanem az, hogy amíg ezt anomáliának hívjuk, addig alkalmazkodni sem fogunk hozzá. Nem a hőség a hibás a problémákért, ahogy nem önmagában a Covid volt a hibás a lezárások éveinek nehézségeiért, és nem önmagában az alkohol vagy a cigaretta létezése a hibás a szenvedélybetegségekért, hanem az az emberi praxis vagy kultúra, ami ezek köré épült. A mértéktelenség, a totális nemtörődömség, a szélsőségek, egyszóval valójában a kultúra hiánya. Nincs tradíciója a hőségnek Magyarországon, éppen ezért kultúrája sincs. Amikor viszont a szomszédunkban éjszaka hangoskodó olaszok, arabok és más déli népek miatt mérgelődünk, jusson eszünkbe, hogy ez részben az ő meleghez való viszonyukból is ered, a kultúrájukból fakad. Megszokták, hogy délután szieszta van, és legfeljebb este, éjszaka, hajnalban tudnak létezni. Persze, úgy könnyű, hogy ebben szocializálódtak – mondhatnánk.
Nekünk, a kontinentális éghajlat gyermekeinek pedig a szélsőség jut.
Ezt valahol a sors fintorának tekintem. A szellemi kiüresedés és a digitális nihil korszakában jön a természet és éberségre inti az emberiséget. Hogy aztán este leüljünk a légkondicionált szobában nézni a meccset, melyet – jó esetben – légkondicionált kaliforniai és texasi stadionokban játszanak, mi pedig két órán át nézhetjük a stadionok hirdetőtábláin a pofánkba tolt Aramco-reklámokat. Az üzlet megy tovább.
Borítókép: A rendőrség a tömegoszlatásra használt vízágyúkkal hűsíti a járókelőket a nagy hőségben a Hősök terén 2026. június 30-án / fotó: MTI/Kovács Márton
Bejelentkezés