Azok közül, akik látták és a közösségi médiában kommentálták a nagy nyilvánosság előtt lezajlott Trump–Zelenszkij találkozót, sokan történelmi eseményt kiáltottak, és „Amerika átállását” vélték látni. Ezek a vélemények alapvetően a beszélgetés miatt érzett felháborodásból táplálkoznak, de a mögöttük megbújó félelem és paranoia amúgy is jellemző mostanában a nyugati ember közérzetére. A békekötési folyamat azóta is zajlik, ahogy mondani szokás, már elfüggönyözött, füstös szobákban, diplomáciai szeánszok keretében, és még az is lehet, hogy nem kevésbé heves indulatok közepette. Az élet egy kicsit meg is állt, mert azokon a kérdéseken, amik most az asztalon vannak, tényleg sok múlik. Pénz, hatalom, politika, de mindenekelőtt: emberi életek. Annyit azonban az említett kommentátorok is jól éreznek, hogy a történelem épp most történik, és jobb, ha nem rontjuk el.

Nem érdemes tagadni, hogy az emberiség alapvetően nem tanult semmit a történelem mélypontjaiból, vagy amit mégis, azt a jogalkotás, a kötelező ünnepek és a zarándokhelyek igyekeznek őrizni. Ám ezek sem elég hatékonyan. A történelem vesztesei ugyanis szelektíven tanulnak a történtekből. Németország vezetői az 1930-as évek végén országuk (a Versailles-i békeszerződés miatti) megaláztatásával indokolták azt, hogy háborút indítottak. Az invázió kezdetben gyors sikereket, azonnali győzelmet, hódítást hozott. Franciaország kapitulált, Anglia visszavonult, Hitler pedig - a már kiteljesedő háborúban - arra készült, hogy a Szovjetuniót legyőzve horogkeresztes zászlót tűz a Kaukázus hegycsúcsaira. A vége azonban keserű tanulság lett, és a számlát, a többi európai mellett, a saját népe fizette ki. Milliós kitelepítések, népvándorlás, éhínség, gazdasági katasztrófa, évtizedes eladósodás maradt utána, és a súlyos vákuum, aminek szívóhatása a mai napig érződik. Nyugat-Európa évtizedekre lekötelezettje lett a második világháború egyedüli győztesének, az Egyesült Államoknak. Mert nevezhetjük-e mellette szintén annak a Berlint elfoglaló Szovjetuniót, melynek katonái amerikai bakancsokban, részben amerikai tankokban és kocsikon dúlták „vissza” a nácik dúlta Kelet-Közép-Európát?

A háború hidegháborúnak nevezett több évtizednyi epilógusa válaszolja meg a kérdést. A hadi- és űrfegyverkezés költekezésében a népét súlyos - vagy a korábbinál még súlyosabb - szegénységbe taszító Szovjetunió vereséget szenvedett a kapitalista Nyugattal, de pontosabb, ha így mondjuk: az Egyesült Államokkal szemben. A történelem feltette a pontot az i-re. Az ex-KGB tiszt, egykori NDK-s kiküldött Vladimir...