Gyerekkoromban utáltam a német focit, de nálam jobban csak a nagyapám utálta. A 96-os londoni EB-döntő alatt ordítva szidta a vörös hajú Sammert, de nem ezt a jelzőt használta rá. A nagyapám nem volt rasszista, imádta például a brazilokat. Hogy én miért gyűlöltem a német focit, az valószínűleg pont ebben gyökerezik, hogy én is a pengés, dél-amerikai változatot kedveltem meg, ami szöges ellentéte volt (akkor, még) az állóképességen, kérlelhetetlen győzni akaráson és szervezettségen alapuló germán stílusnak.

A foci csak egy dolog. De nem szerettem németül sem tanulni, sem oviban, sem gimiben, általánosban pedig valahogy megúsztam. És azért azt nagyon kell akarni, hogy Magyarországon valaki ne tanuljon meg picit németül. A gimis osztályfőnököm meg akart róla győzni, hogy érettségizzek németből, és bár nem győzött meg, ma már úgy gondolom, igaza volt. Aztán az érzéseim a németséggel kapcsolatban megváltoztak. Ma már nyoma sincs bennem semmi ebből a tiltakozásból. De ma is az hat rám, ami a fősodorban van: a német autó, a német multi, a német technológia, a német minden, és az olyan, úúú. Felnézés, meg némi kisebbségi komplexus. Ma is ezer szálon kötődünk Németországhoz. Úgy en bloc, és nem (csak) a kelet-németekhez.

Gyerekkoromban kis, társasházi nyaralónk volt a Balaton északi partján, amit a másik nagyapámék építették. A másfél szobás, keleti medencére néző, erkélyes lakásokat időről-időre kibérelték németek is, akik visszajártak, hoztak is dolgokat. Ezt ismerjük. De amikor én gyerek voltam, a kilencvenes évek elején, már főleg Volkswagennel jöttek, és fogalmam sem volt, hogy Keletről vagy Nyugatról, csak azt tudtam, hogy fenyőfa formájú illatosító lógott a kocsijukban, és akkor is lementek a strandra, amikor mi a rossz időben inkább Tihanyba indultunk fagyizni. Egy gimis barátomnak pedig még a kétezres, kétezer tízes években is hozták a német „rokonok” a Bayern München-es mezeket, melegítőket, kabátokat, mindenfélét, mert a család az egyesületnél dolgozott. Olyan munkakörben, amit ma már inkább csak kelet-európaiak, vagy még nem is csak ők, hanem afgánok végeznek el. A barátom jól keresett ezekkel a bayernes cuccokkal, viszont egy mukkot nem beszélt németül, noha sváb családból származik. Valahogy mégis elvoltak, söröztek, megértették egymást. A gimnáziumi tesitanárom...