spotify Hallgasd meg!

A politikai korrektség vagy a safe space kritikusai sok esetben – egy körülíró kifejezéssel élve – a sértetlenség politikájaként értelmezik ezeket a jellemzően emancipatorikus törekvéseket. Az elnevezés szerencsés, egyrészt mert a pejoratív felhang kiiktatásával, mellyel a PC történetében mindkét „oldal” élt, megfontolhatóbbá teszi az kritikát, másrészt megfelelőbb megfogalmazása annak a hétköznapi politikának a leírására, mely az emberekre leselkedő sérelmeket igyekszik csökkenteni vagy kiiktatni, legyenek azok verbálisak vagy fizikaiak.

A safe space fogalma az Egyesült Államokbeli feminista- és LMBTQ-mozgalmak környezetében alakult ki az 1960-as, 70-es években, és olyan kulturális tereket, helyeket jelölt, melyekben különböző marginalizált csoportok a diszkrimináció veszélye nélkül fejhették ki nézeteiket. Ennek a „helynek” a kiépítése a feminista gondolatközösségekkel indult, majd a melegbárok, valamint az amerikai egyetemek diszkrimináció és rasszizmus ellen tüntető közösségeivé nőtte ki magát. A kétezres évekre az angolszász környezetben azonban már széles körben kiterjedt a nagyvállalati kultúrára is, hogy visszaélésektől, zaklatásoktól, mikroagresszióktól és egyéb pszichológiai stressztől kímélje meg a dolgozókat.

Mára azonban, köszönhetően a közösségi média tartalomszortírozó algoritmusainak, melyek alapja a keresések elemzéséből nyert adatok felhasználása termék- és tartalomelhelyezés céljából, elvontabb formát öltött. Az így létrejött mesterséges szubkultúrák, személyre szabott feedek vélemény- és ízlésbuborékokat hoztak létre, melyek afféle safe space-ként működnek. Ennek bizonyítéka például a Donald Trump 2016-os választási győzelme körül kialakult tömeghisztéria, vagy a 2018-as itthoni választási eredmények ellenzéki élménye. Mindkét esetben az történt, hogy az események az egyik félben totális értetlenséget váltottak ki, mondván, alig hallottak olyanról, aki másképp gondolkodik, mint ők. Az online biztonságos terek túlságosan biztonságosnak és monolitikusnak bizonyultak.

A safe space – mondjuk így – az ártalomcsökkentés céljával indult, ám működése az idők során egyre inkább a kényelem és a megerősítés terepévé vált. A gyakorlatban totálisan zárt közösségek és véleménybuborékok létrejöttéhez vezetett, aminek következményei drámaiak az igazság és önismeret szempontjából egyaránt. Példaértékű az amerikai egyetemi életben Ann Coulter vagy Jordan Peterson cancelezése, vagy Bret Easton Ellis meleg közösségekből történő kizárása. A safe space végső soron a sértéssel együtt az ellenvéleményt is karanténba helyezte.

A sértés, akár fizikai, akár verbális, alapvetően egy negatív tapasztalat. Azonban, hogy ki mit tekint sértésnek, azt a szabadelvű individualizmus az egyes emberekre bízta: bármi...