Van egy közhely a szlovákiai közéletben: a baloldali populista kormányok kitöltik a ciklusukat. Mindez komoly politikai teljesítménynek számít, hiszen 1990 óta többször rendeztek idő előtti voksolást Szlovákiában, mint ahányszor a regnáló koalíció a neki rendelt négy évig hatalomban maradt volna. Éppen így járt a 2020-as választásokat követően alkotmányozó többséggel felálló jobboldali–liberális kabinet, amelynek pártjai az egymás elleni marakodással a padlón lévő és szervezetileg is kettévált baloldal előtt szélesre tárták a kaput a hatalomba való visszatérésre.

A Matovič–Heger-kormányok még a 2023. szeptemberi előrehozott választásokig sem tudták elvezetni az országot, így került néhány hónapra a kormányrúdhoz Szlovákia első magyar nemzetiségű miniszterelnöke, az azóta már a Progresszív Szlovákia színeiben az európai parlamenti padsorokat koptató Ódor Lajos. A 2023 őszén már a negyedik kormányát alakító Robert Fico túlzás nélkül a padlóról állt fel. A hatalmon lévők önsorsrontó politikája mellett a miniszterelnöki székhez pártjával, a Smer-SSD-vel (Irány – Szlovák Szociáldemokrácia) a hosszú ideig a népszerűségi listákat vezető Hlas-SD-t (Hang – Szociáldemokrácia) is meg kellett előznie. Utóbbi párt éppen a Smerből vált ki Peter Pellegrini vezetésével a szlovák baloldal súlyos választási veresége után 2020 nyarán.

Átrendeződő párttérkép

Fico legfőbb választási ígérete a joggal káoszkormányzásként azonosított három és fél év után a stabilitás megteremtése volt. A szlovákiai választóknak olyannyira elege lett az előző kormány legfőbb erejét adó OL’aNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) elnöke, Igor Matovič, valamint a liberális SaS-t (Szabadság és Szolidaritás) vezető Richard Sulík magánszámaiból, hogy a bukott koalíció pártjai vagy be sem kerültek a parlamentbe, vagy elveszítették váltópárti jellegüket. 2023 őszén ennek köszönhetően Szlovákiában nem pusztán hatalmi visszarendeződés történt, hanem a választók alaposan átrendezték a párttérképet is.

A hagyományosan a baloldallal szemben álló, rendszerint felaprózott jobboldali liberális tábor helyett az ellenzék vezető erejeként a balliberális Progresszív Szlovákia (PS) foglal helyet a pozsonyi törvényhozásban. Az ellenzéki térfélen csak a másodhegedűs szerepe jut az előző kormány romjai alól kikászálódó SaS-nek és a parlamentbe két ciklus után visszajutott kereszténydemokratáknak (KDH). Az ellenzék megosztottságát csak tovább fokozza, hogy a Matovičra olyannyira jellemző „szerénységgel” Szlovákiának (Slovensko) átkeresztelt mozgalma senki számára nem kívánatos partner.

Az Irány, a királycsináló meg az „emberarcú...