halál
Régebben azt gondoltam, a gyásznak nincs politikája. Inkább intimitás és veszteség, szokása van, érzelmi telítettsége, rítusa. Ma már másképp érzékelem a köröttem bekövetkező halálokat. De van-e valóban politikája a halálnak? És ha igen, kik vezérlik, hová tartozik és miért beszélünk róla egyre többet?
Bejegyzett haláltársi kapcsolat: amikor a túlélés nyers ösztöne veszi át a kézivezérlést
Szeretjük magunkkal elhitetni, hogy cselekedeteinket nemes ideák, önzetlen döntések vezérlik. Ami lehet, hogy egy darabig így is van. De ha úgy érezzük, koporsóba zártak, a halálfélelemmel keveredő életösztön bekapcsol. Van erről emlékem. Egy első generációs különc bolyongásai, 2. rész.

